Szívemhez közel állnak a külhoni magyar közösségek, hiszen én is bennük nevelkedtem. Édesapám munkája miatt került családom az Egyesült Állomokba, egy New Jersey-beli magyar református gyülekezetbe. Tíz évesen kerültem el itthonról, majd 18 évesen újra hazatértem. Ezek az évek alatt nagyon sokszor lebegett előttem egy Wass Albert idézet, amiben az író azt mondta, hogy neki két otthona van, de csak egy hazája. Hálás vagyok azért, hogy úgy nőhettem fel, hogy ténylegesen két otthonom volt, két olyan ország volt az életemben, ahol ugyanannyira igazán otthon érezhettem magam, de mindig is tudtam, hogy Magyarország az én hazám.

Az a nyolc év, amit az Amerikai Egyesült Államokban töltöttem, életem legmeghatározóbb évei voltak, ekkor lettem gyerekből fiatal felnőtt. Ezek az évek alatt tanultam, hogy mi is az, hogy valaki magyar, milyen az, amikor szívét, lelkét, testének minden porcikáját átjárja a magyar tudat. A diaszpórában eltöltött évek alatt olyan emberekkel találkozhattam, akik meghatározó személyek lettek számomra, nem csak akkor, de később is. Ezek az emberek sokszor rengeteg harcot folytattak azért, hogy megőrizhessék, megélhessék magyarságukat.

Családommal aktív tagja, részei voltunk a kinti magyar közösségnek. Nemcsak a gyülekezetben vettük ki részünket, de a pár kilométerrel odébb lévő közösség is fontos volt számunkra. Azok a hobbik, amiket még itthon elkezdtem, csak itt ivódtak belém igazán. A cserkészek között mély barátságokat kötöttem, a magyar iskolában tovább fejleszthettem a magyar tudásom több területen, illetve a néptánc szerelmese is itt lettem.

Ezek a dolgok, amik akkor annyira egyértelműek voltak számomra, a hazaköltözésem után továbbra is az életem részei voltak. Azok a tapasztalatok, amiket a cserkészeten belül szereztem, itthon kamatoztattam őket, hiszen négy éven keresztül őrsvezetőképző táborokban dolgoztam, majd a helybéli csapat újjáélesztésében is segítettem. A néptánc által tanultaknak hála nagyon jó együttesbe kerültem, amin keresztül rengeteg élményben lehetett részem. Az, hogy éveken keresztül foglalkoztam nálam fiatalabb gyerekekkel, a munkám egyik kulcsfontossága lett.