„Ki lélekben szabad…”
Március 13-án, a pesti forradalmat megelőző bécsi tüntetések emléknapján Bessenyei György testőríró szobránál gyűltek össze a Központi Szövetség vezetőségi tagjai, Hollós József elnök, Deák Ernő, Wurst Erzsébet, a Kaláka-club elnöke, Sass Judit, a Bécsi Magyar Iskola igazgatója; Magyarország Bécsi Nagykövetségének képviselői, Bóta Zsolt követ, Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója, valamint ismerősök, barátok.
A koszorúzás elején Hollós József köszöntötte a megjelenteket, majd Bóta Zsoltnak adta át a szót, aki Magyarország Bécsi Nagykövetségének képviseletében emlékeztetett: az 1848/’49-es forradalom és szabadságharcnak köszönhetően ma béke van, s szabadon élhetünk választójogunkkal.
Deák Ernő a történelmi eseményekre utalva elmondta: éppen Bessenyei Györgynek köszönhető, hogy elindult a magyar anyanyelv ápolása, a magyar irodalom újjáélesztése, s az általa elindított nemzeti érzelmű mozgalom későbbi fejleménye volt az 1848. március 15-i forradalom.
Deák Ernő szavait a koszorúzás ünnepi pillanatai követték, majd Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja szavalta el Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét. A koszorúzás a Himnusz éneklésével ért véget.
Bessenyei György mellszobra Bécs 7. kerületében, az egykori Testőrpalota melletti Weghuber parkban található. A Trautson-palota Lerchenfelder Straße felőli oldalán 1997 márciusában avatták fel a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium által adományozott műemléket, Fekete Tamás szobrászművész alkotását.
A Trautson-palotát Leopold Donat Trautson gróf, későbbi herceg építtette Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei alapján. 1760-ban a Mária Terézia által ugyanazon évben létrehívott Magyar Testőrgárda költözött az épületbe. A palota a testőrgárda 1848-as megszűnését követő újjáalakulás után, 1867-ben került a magyar állam tulajdonába, majd 1963-ban vásárolta meg az osztrák állam. Ekkor került sor a renoválásra és felújításra is. 1924-től 1963-ig itt működött a Collegium Hungaricum.
A koszorúzást követően 18:30-tól a Forum Mozartplatz rendezvényterme adott otthont az ünnepi megemlékezésnek. Az ünnepség elején Hollós József köszöntötte a megjelent vendégeket, Dr. Grezsa István kormánybiztost, Dr. Perényi János rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Prof. em. Dr. Karl Vocelkát, valamint minden megjelent vendéget.
Elsőként Dr. Perényi János mondott ünnepi köszöntőt, amelynek során elmondta: Minden történelmi esemény arra kényszeríti a mindenkori társadalmat, a politikát, hogy valamilyen viszonyulást alakítson ki vele szemben. 1848 ilyen meghatározó eseménye a magyar történelemnek – emelte ki a nagykövet. Kevéssé tudott azonban, hogy március 15. mikor vált nemzeti ünnepünkké. Ezzel kapcsolatban Perényi János megosztotta: 1890-ben Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia indítványozta, hogy e nap legyen a nemzeti ünnep. Ez akkoriban nem volt lehetséges, és a nemzeti ünnep így 1927-ig április 11-e volt. A II. világháború, majd a kommunista diktatúra teljesen megváltoztatta a hozzáállást az 1848-as forradalomhoz – tette hozzá Perényi János, megemlítve, hogy a száz éves évfordulón Kossuth Lajos és Petőfi Sándor egy plakáton jelent meg Rákosival és Sztálinnal. Az 1988-as kommunista diktatúra elleni tüntetéskor az 1848-as pontokat és követeléseket fogalmazták meg – hívta fel a figyelmet a nagykövet, majd hozzátette: az 1988-as tüntetésnek 1956 is előzménye volt, amely ugyanakkor a köztudatban összeforrt a ’48-as forradalom és szabadságharccal. Perényi János végezetül Deák István, Amerikában élő magyar történész gondolataival búcsúzott.
A nagykövet köszöntője után Prof. em. Dr. Karl Vocelka, a Bécsi Egyetem nyugalmazott professzora tartott ünnepi előadást, amelyben összefoglalta a márciusi eseményeket, kitérve a forradalom előzményeire is. Megemlítette a párizsi forradalmat, amely majd a későbbi, közép-európai politikai átalakulásra is hatással volt. Az 1848-as eseményekkel kapcsolatban kiemelte a bécsi egyetemisták és munkások szerepét, akik a Herrengasséban gyűltek össze, tiltakozva a Landhausban folytatott tartományi gyűlés ellen, követelve a jobbágyok felszabadítását, a sajtó szabadságát, valamint választójogi reformot. Az előadó kitért a forradalom magyarországi részleteire is, a katonai eseményekre, majd az előadás folyamán szót ejtett a forradalom brutális leveréséről, a megtorlásról, majd a kiegyezéshez vezető útról.
„Március van, s határtalan az élet. Felvirradt újra dicső márciusi napunk, újra és újra megelevenedő történeteiben itt van velünk, itt él bennünk a magyar polgárság nemzeti ébredésének ünnepe” – kezdte beszédét Grezsa István kormánybiztos, aki a szabadság érdekében vállalt nemzeti összefogásra hívta fel a figyelmet. A miniszteri biztos Magyarország Kormányának üdvözletét tolmácsolta a jelenlévők felé.
Beszédében hangsúlyozta: amikor az 1848/’49-es forradalom és szabadságharca emlékezünk Bécsben, Budapesten vagy Kolozsvárott, akkor az abszolutizmus ellen vívott harcra emlékezünk, nem pedig egy országgal való csatározásra. Kiemelte továbbá, hogy a modern Magyarország alapjait a forradalom és szabadságharc teremtette meg, hogy a 20. század bonyodalmait átvészelve valóban megélhessük a szabadságot. Grezsa István összekapcsolta 1956 és 1848 eseményeit, amelyek egymásra épülve teremtették meg a modern Magyarországot, s emlékeztetett: a rendszerváltás utáni kormányok közjogi bázisa a ’48-at megelőző reformkor jogkiterjesztő törvényei és az első felelős kormány hagyománya. A kormánybiztos felidézte március 15. törekvéseit, azokat az értékeket, amelyeket ma talán természetesnek veszünk: a szabad, cenzúrázatlan sajtót, az egyenlőséget, a jogkiterjesztést. Beszédének során megemlékezett mindazokról, akik a szabadságharc leverése után száműzetésbe kényszerültek, elbujdostak, vagy akiket kivégeztek. A történelmi tragédiák és nehézségek felidézése mellett a kormánybiztos elmondta: „Úgy ünnepeljük ma 1848 170. évfordulóját, hogy egy szuverén és gyarapodó Magyarország áll minden magyar mögött. Az egész Kárpát-medencét hazánknak tekintjük. Fogalmazzuk újra azt a monarchiabeli hagyományt, hogy a polgárcsaládok hétvégi útjaikon a királyi Magyarország városait tekintsék úti célnak. Az új magyar önépítés pedig csak a velünk élő tejtestvér nemzetekkel közösen, nem azok kárára gyarapodik.”
Grezsa István Kossuth Lajos szavaival búcsúzott: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk felelősséggel, amely van, hanem az iránt is, ami lehet és lesz.”
A megemlékezésen közreműködtek a Bécsi Magyar Iskola volt és jelenlegi diákjai Lengyel Ferenc vezetésével, akik a László Zoltán Úgy hitték, a Kaiser enged? című novellája alapján írt hangjátékot adták elő.
Az esten fellépett továbbá Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, valamint csellón közreműködött Ripka János Philipp Glass Songs and Poems for Solo Cello című művének I. és II. tételével.
A megemlékezést a Himnusz közös éneklése zárta.
Fotó: Tánczos Zoltán, Varga János
