A Nemzeti Összetartozás Napja az Árpád Otthonban
Az Árpád Otthon lakói nagy szeretettel fogadtak bennünket, amikor a Magyar Házban előadott műsorunkat elvittük hozzájuk is. Kicsit aggódtunk, hogy megfelelő lesz-e a műsor hossza, a zenék, versek és néptáncos jelenetek találkoznak-e a különleges hallgatósággal. Az otthonban dolgozók nagyon készségesen segítettek kialakítani a nézőteret és a technikai feltételeket, és miután mindenki elfoglalta a helyét, bele is vágtunk. A műsorban versek, prózai részek, dalok hangzottak el, melyek mind valahogy azt hangsúlyozzák, hogy országhatár ide vagy oda, bárhol is éljünk a világban, mi, magyarok összetartozunk.
Az Árpád Otthon lakói is különböző helyekről őriznek emlékeket. Valaki Budapestről vagy a Délvidékről, megint mások Erdélyből vagy a Felvidékről származnak és érkeztek ide, Ausztráliába. Élénken él mindenkiben Magyarország képe, ám ha valakiben ez meg is kopott volna, az anyanyelv egy kicsit sem: úgy beszélnek magyarul a lakók, mintha nem a világ másik felén lennénk éppen. Érezni a közösséget a tekintetekben, a szavakban és abban, ahogy a Hazám, hazám kezdetű dalnál az idős hölgyek együtt éneklik a szöveget Simándy Józseffel.
A Nemzeti Összetartozás napjára készített videónkban is segített korábban az Árpád Otthon, hiszen ők is készítettek egy felvételt, jelezvén, ne feledkezzünk meg róluk. Kérték, hogy vigyük hírét annak bárhol is járjunk a világon, hogy itt, Melbourne-ben él egy kis magyar közösség az otthon falai között. Egy olyan közösség, akik tartják a magyar hagyományokat, magyar dalokat hallgatnak, magyar nyelvi játékokat játszanak és magyarul vitatják meg az igazán fontos dolgokat.
Mindannyiunk számára megható volt az a pillanat, amikor a műsor végén levetítettük a videót. Belegondolni abba, hogy tényleg mennyi helyen járnak és élnek magyarok szerte a világon és hogy mi most itt vagyunk egy ilyen különleges közösségben. Ahogy nekünk mindannyiunknak, úgy az Árpád Otthon lakóinak is van személyes története, mely része a nagy közös történetnek, amit mi, magyarok együtt írunk. A Nemzeti Összetartozás Napja egy olyan alkalom, ami engem (ha őszinte akarok lenni) még sosem érintett meg ennyire. Az a tudat, hogy van valami megfoghatatlan, nehezen körülhatárolható dolog, ami összeköti a magyarságot, igazán elgondolkodtatott és jó érzéssel tölt el, hogy bárhol is járjak a világon, tudom, nem vagyok otthontalan.
