Október közepén a vancouveri magyar katolikus templom hagyományos rendezvénye a templombúcsú várta a közösség tagjait. Második alkalommal vettem részt ezen az ünnepségen. Tavaly ilyenkor a templombúcsú alkalmával ismerkedtem meg a katolikus közösséggel. Ezúttal nem csak vendékként, de aktív segítőként is részt vettem az esemény megvalósításában.
Tudomásom szerint, a búcsú mint a templom főünnepe a vancouveri magyar katolikusok számára a legrégebbi hagyományokkal bíró közösségi rendezvény. Ugyanis már több mint hat évtizedes múlta tekint vissza. A búcsút a templom 1962. június 8-án megtartott felszentelése óta, szinte kivétel nélkül (csupán a világjárvány alatt nem volt rá mód) minden évben megrendezték.
Vancouverben és környékén a magyar katolikusok számára már az 1950-es években is létezett lelki szolgálat. Önálló egyházközség alapítására 1959-ben kaptak engedélyt. A katolikus közösség életének következő mérföldköve a saját templom keresése volt. 1961-ben sikerült megvásárolniuk azt az épületet, amely a mai napig a közösség szolgálatában áll. A kezdeti évek szűkösen teltek, ugyanis a felújításra elegendő anyagi forrással nem rendelkeztek. A hívek, adományaik mellett, saját idejüket és energiájukat áldozva tették használhatóvá, otthonossá templomukat. Éppen ezért is fontos ünnepük a hosszú évtizedek óta megrendezett templombúcsú.
A szentmise után bőséges és ízletes ebéd, valamint a vancouveri magyar néptánccsoportok műsora várta a vendégeket. Elsőre is látszódott, hogy milyen sokan voltak jelen az ünnepségen, hiszen a nagyterem teljesen megtelt és a konyhában több mint 180 adag étel készült. Az ebédet a Csárdás Gyermek Néptánc Együttes fellépése követte. A gyerekek szilágysági táncot mutattak be. Utánuk a Forrás Felnőtt Néptánc Együttes táncosai léptek a színpadra. A felnőttek bemutatója erdélyi, egészen pontosan, nyárádmenti tánc volt. Mindkét produkciót hatalmas taps fogadta.
Finom ebéddel, érdekes műsorral és kellemes beszélgetésekkel igazán szépen telt a vasárnap délután. Jó volt látni, hogy ennyi ember gyűlt össze közös időtöltésre és egy sok évtizedes hagyomány ápolására!
