Tavaszváró magyarnyelvű foglalkozás Madridban

Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget

/ Soósné Kustán Katalin Éva /
soosne.kustan.katalin.eva képe
Március végén járunk, de a tavaszi napsütés helyett még mindig a böjti szelek fújnak – ráadásul nemcsak Magyarországon, hanem még itt, Madridban is! Madridban megdőlt a 103 éves rekord a folyamatos esőzések miatt.
TársasjátékKészülnek az ajtódíszekA felnőttek is szorgalmasan tanultakSándor, József, Benedek

A városban hetek óta szinte folyamatosan esik, ezzel meghaladva az eddigi leghosszabb csapadékos időszakot. Az eső nemcsak a közlekedést nehezíti, hanem a Manzanares folyó áradását és egyéb kellemetlenségeket is okoz a lakosoknak.

A várva várt jó idő helyett hűvös reggelek és esős napok köszöntenek ránk már több hete, de mi nem hagytuk, hogy ez elrontsa a hangulatunkat. A  mai magyar nyelvű foglalkozásunkon épp erre a kérdésre kerestük a választ a néphagyományok segítségével, és találtunk is egy régi bölcsességet: „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget.” Ha így van, akkor mi is segíthetünk a tavasznak megérkezni!

A foglalkozást egy vidám zsákban ugrálós sorversennyel kezdtük, ami nemcsak mókás volt, hanem mindenkit jól át is melegített – hiszen ha már a természet nem siet a tavasz érkeztével, akkor legalább mi próbáljuk megidézni a meleget! A verseny után fáradtan, de annál vidámabban folytattuk a napot, és megismerkedtünk a foglalkozás főszereplőjével: Weöres Sándorral és a „Tavaszköszöntő” című versével. A költeményt először elolvastuk, majd közösen elénekeltük és zenésítettük meg. A szomszéd teremben tanuló felnőttek nagy örömére hangos énekszó és hangszer hang töltötte meg az épületet.

A foglalkozás során beszélgettünk a jeles napokhoz kötődő népszokásokról is. A nagyvárosban élő gyerekek számára sok kifejezés és szokás ismeretlen volt, hiszen a mezőgazdasági életmód már nem része a mindennapjaiknak. Beszélgettünk arról, mit jelentett régen a „böjti szelek” kifejezés, miért figyelték az emberek Sándor, József és Benedek napját, és hogyan várták a tavaszt azokban az időkben, amikor még nem volt központi fűtés és meleg lakás a hideg napokon.

A hagyományok és a mozgás után társasjátékozásra is sor került, ahol a gyerekek nemcsak a nyelvi készségeiket fejleszthették, hanem remekül szórakoztak is.

A foglalkozás végére mindenki kellően elfáradt, de még egy utolsó izgalmas alkotás és kísérlet várt ránk. Tavaszi színekben pompázó ajtódíszeket készítettünk, hogy otthonunkba is becsempésszük a tavasz hangulatát. Ezután papírvirágokat hajtogattunk, amelyeket vízbe áztatva figyeltünk, hogyan „kelnek életre”. A gyerekek kíváncsian nézték, ahogy a száraz papír fokozatosan szétnyílik a víz hatására – mintha maga a természet üzenné nekünk: a tavasz hamarosan megérkezik!

Reméljük, mindenki jól érezte magát ezen a vidám és tartalmas foglalkozáson.