A délutáni gyermek és az esti felnőtt koncertnek a városi múzeum zene gyűjteménye adott otthont. A részvevőknek különleges zenei élményben lehetett részük egy különleges környezetben, a zenei gyűjtemény színes, izgalmas hangszerei között.
Nagy izgalommal vártuk az együttes érkezését, végül valóra vált az álom. Begördült egy magyar rendszámú autó a múzeum udvarára Becze Gáborral, Gryllus Dániellel, Gryllus Vilmossal és Radványi Balázzsal a fedélzeten. Érkezésük után hamarosan gyerekricsajtól lett hangos a helyszín. Szülők, nagyszülők kíséretében magyar és német anyanyelvű gyerekek kántálták a Kaláka nevét. A lelkes közönséget a gyűjtemény igazgatója, dr. Varsányi András, majd az Andrássy Künstleragentur München képviseletében a rendezvény főszervezője, Tolnay-Knefély Rita köszöntötte.
Hatalmas taps kíséretében léptek a zenészek a pódiumra, s egyszerre megtelt a terem szeretettel, muzsikával, ami szépen lassan, észrevétlenül megtöltötte az ember lelkét is. Sorra követték egymást a jól ismert és szeretett gyerekdalok, megzenésített versikék. Közös éneklés, játék és tapsolás, szűnni nem akaró mosoly, az öröm kifejezésének ezer formája és egy odaadó, szív-lélek együttes, talán ezzel lehetne a legjobban összefoglalni a vasárnap délutánt. Mintha valóban egy csoda, vagy varázslat történt volna. Sokat töprengtem rajta, hogy vajon mi lehet ennek az érzésnek az oka, aztán azt hiszem megfejtettem. Az otthontól távol egy-egy magyar kulturális esemény nagy ajándék. Nem kis összefogást, erőfeszítést, szervezést igényel, hogy egy hasonló rendezvény megvalósuljon. Olykor évekig tartó várakozás, előkészítés, egyeztetés előzi meg, hogy a tökéletes helyszín, a pontos időpont, a közönség, minden - aprónak tűnő - részlet egy kerek egészet alkosson. Ugyanakkor ez egy küldetés is: a magyar kultúra, irodalom, zene megismertetése, átadása nemcsak a külhoni magyaroknak, hanem egy másik nemzet polgárainak is. Ezzel is életben tartva, terjesztve kultúránk értékeit. S amikor egy ötlet eljut a megvalósításig, az itt nagy becsben tartatik mind a szervezők, mind a résztvevők és a közreműködők részéről. Nehéz szavakkal kifejezni. Látni, tapasztalni kell. Akkor érti meg az ember, ha látja a jelenlévők arcát, a várakozást, az őszinte mosolyt és hálát, amit nekem volt szerencsém látni a délutáni és az esti koncerten. Olyan ez, mint amikor a fogunkban tartva átvisszük a szerelmet a túlsó partra.
Leírhatatlan élmény. Hála és köszönet érte.
