Gyerekkorom óta fontos számomra a közösségi életben való aktív részvétel. Kisiskolásként számos társas, szabadidős játékban vettem részt. Középiskolai és főiskolai éveim alatt amatőr színjátszó körökbe és néptáncra jártam. Kommunikáció-művelődésszervező diplomával, nagy érdeklődéssel és nyitottsággal léptem a tettek mezejére. Minden érdekelt, ami a kultúra területén zajlott: színház, bábszínház, kiállítás, koncert, népi, hagyományőrző táborok. Nincs ez másképp ma sem. Rendezvényszervezőként, kreatív „ötletgyárosként”, újságíróként, ifjúsági csoportvezetőként, emlékműsorok rendezőjeként, kulturális események moderátoraként, rádiós műsorvezetőként éltem mindennapjaimat. Később fiatal színészpalántákat igyekeztem támogatni, beszédtechnika és improvizációs foglalkozásokat vezettem, de tanítottam újságírást és fotózást is. A szabadidőmet pedig a mezőberényi Berény Táncegyüttes próbáin töltöttem és töltöm ma is, amikor csak tehetem. Mindig közösségi tag voltam, ami óriási erőforrás, ehhez társult még egy csipetnyi játékosság, nyitottság és némi kreativitás. Így áll össze a kirakós játék, amely során valahogy egy pici maradandót is sikerült alkotnom.

2016-ban ösztöndíjat nyertem a Kőrősi Csoma Sándor Programban, és kilenc hónapot Münchenben töltöttem. Ez szakmailag, de leginkább emberileg nagyon sokat jelentett. Az otthontól távol élő magyar közösségek életében gyökereink, hagyományaink, kultúránk egészen más perspektívában jelennek meg. Más értelmet nyert számomra a kultúra úgynevezett közvetítőjének lenni. A Program ideje alatt ismertem meg a Regös Néptánc Együttest, amelynek a 2017/18-as programszakaszban a „jobb keze” leszek. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy azt a küldetést, amit tavaly elkezdtem, folytathatom. Most már tapasztalatból is tudom, hogy elődeink hagyatéka a lelkünk tápláléka, és úgy hiszem, segíthetek vigyázni arra, amit kaptunk, miközben valami maradandót alkotunk.