A Sóvidéken legmagasabban, Korondtól tíz kilométerre fekvő település, Atyha elég nehezen megközelíthető, és a falun belül is meredeken emelkedős, kanyargós, aszfaltozatlan utcák vezetnek a templomhoz és az iskolához. A helyi és környékbeli önkéntes, majd a harminchat kilométernyi távolságból, Székelyudvarhelyről érkező hivatásos tűzoltók már eleve a helyszínre jutással is megküzdöttek, de a lángokkal nem tudtak, mert talán nem is lehetett megbirkózni; a közel kétszázhúsz éve (1797 és 1799 között) épült és 1867-ben egyszer már leégett templom másodszor is a tűz martalékává vált, minden berendezésével együtt. Szerencse a szerencsétlenségben – magyarázta ottjártunkkor Adorján Imre plébános –, hogy a villám nem a toronyba, hanem a szentély fölött csapott az épületbe, így a tragédia emberáldozatot nem követelt. A torony alatt ugyanis, mint minden ítéletidő idején, a harangozó éppen húzta a harangokat.
Vencser László korábban mindössze egyszer járt a településen, negyven évvel ezelőtt, de most nem gondolkodott sokat azon, hogy mitévő legyen: mihelyt értesült a történtekről, nyomban kapcsolatba lépett Atyhával, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Gazdasági Osztályával és gondosan összeállított beadványt nyújtott be a Linzi Egyházmegye Osthilfe Segélyalapjához. „A katasztrófa azt sugallta, hogy lépnem kell. Bármelyik egyházközséggel ezt tettem volna, mert a szívem otthon van” – indokolta azonnali cselekedetét, melynek eredményeképpen alig néhány nap leforgása alatt a kuratórium jóváhagyott és át is utalt a főegyházmegye számlájára húszezer euró összegnyi azonnali gyorssegélyt, hozzájárulásként az atyhai templom újjáépítéséhez.
– A segélyalap közel húsz éve jött létre a Linzi Egyházmegye kelet-közép-európai testvéregyházmegyéinek pasztorális projektjei támogatására. Az öt testvéregyházmegye egyike Gyulafehérvár – tájékoztatott Vencser László, s elmondta még, hogy a támogatottak köre időközben afrikai egyházmegyékkel is bővült, a pénzeszköz pedig, amellyel gazdálkodnak, évi gyűjtésből származik.
Az sem mellékes, hogy a Linzi Egyházmegye és a Gyulafehérvári Főegyházmegye közötti testvérkapcsolatot is a huszonöt éve Linzben élő Vencser László alapozta meg a rendszerváltozást követően. Erre így emlékszik vissza:
– A politikai fordulat után a két egyházmegye Karitász-szervezetei közötti kapcsolat kialakulásával párhuzamosan az egyházmegyei-főpásztori szintű kapcsolat is már az első pillanattól fogva bontakozni kezdett, amelyben az akkori linzi püspök, Maximilian Aichern személyemet egyfajta hídként tekintette és kezelte. Maximilian Aichern Gyulafehérvár valamennyi jelentős eseményét megtisztelte jelenlétével, így a Gyulafehérvári Egyházmegye érseki rangra emelése – 1992. augusztus 5. – alkalmából ősszel rendezett ünnepségen is részt vett. Mindezt a gyulafehérvári érsek is viszonozta, 1994. április 4-i beiktatását követően például Jakubinyi György érsek baráti látogatást tett a linzi főpásztornál, 1997-ben pedig a linzi püspök látogatott Gyulafehérvárra, ahol a székesegyházban ünnepi szentmisét mutatott be és szentbeszédet mondott, valamint az egyházmegye több települését, köztük Csíksomlyót is felkereste. Ezek a találkozások alapozták meg a két egyházmegye közötti testvérkapcsolatot. Jakubinyi György érsek is visszatérő vendég Linzben: többek között jelen volt Alois Wagner kuriális érsek temetésén, továbbá Ludwig Schwarz korábbi, illetve Manfred Scheuer jelenlegi püspök beiktatásán. Bízom benne, hogy ez a kapcsolat is hosszú távon fennmarad, a kölcsönös együttműködés gyümölcseinek mindkét részről még sokáig örvendhetnek.
A kölcsönös együttműködés gyümölcsei az erdélyi katolikusok számára a segélyalaptól érkező támogatásokban is megmutatkoznak, mint ahogy a most Atyha részére nyújtott segítség is nagyon jelentős a temploma újjáépítésére készülő kicsiny egyházközség számára.
Megkérdeztük Vencser Lászlótól azt is, miért tartotta fontosnak a helyszín felkeresését. Azt felelte, mivel tagja a linzi segélyszervezet kuratóriumának, lényegesnek ítélte, hogy személyesen tájékozódjék, és a látottakról-tapasztaltakról, valamint a szerzett új értesülésekről a november végén esedékes kuratóriumi gyűlésen beszámoljon.
Atyháról Vencser László azzal a benyomással tért vissza Linzbe, hogy a templom újjáépítésének az esélyei nagyon jók. A szükséges pénzösszegből már elég jelentős rész rendelkezésre áll és az egyéb felajánlások is – mint cserép, faanyag, harangok – számottevőek. „Most a tervek és az engedélyek beszerzése mellett a téli fagyoktól, elázástól kell megóvni a falakat, majd tavasszal munkához látni, hogy őszre a templom elkészüljön” – jegyezte meg Vencser László.
Milyen szép is lenne egy év múlva elzarándokolni az újjáépített atyhai templom felszentelésére! A támogatókon és az egyházközségen biztosan nem fog múlni, s alighanem a kivitelezőkön sem.
