Skócia misztikus hangulatát nehéz szavakkal leírni. Aki járt már itt, tudja, milyen érzés a mesebeli erdőkben, parkokban sétálni, mintha sosem lennénk egyedül, mintha a fák mögül titokzatos lények figyelnék utunkat, és azon sem lepődnénk meg (vagy csak egy pillanatra), ha előlépne egy tündér, egy boszorkány, vagy egy másik világból érkezett mitikus alak.
A Colintoni-erdő is egy ilyen csodahely Edinburgh-ben. Aki október 5-én arra járt, különös dolgot tapasztalhatott: királyok, jóságos és kevésbé jóságos boszorkányok, táltos paripák és mesebeli lények népesítették be az erdőt - és nem csak képzeletben. Hatodik alkalommal került ugyanis megrendezésre a Hétmérföldes Játszóház és Tanoda szervezésében a MesErdő, ahol ezúttal a Pelikánmadár meséje kelt életre.
Hosszas szervezés, egyeztetés előzte meg a program megvalósítását, számos önkéntes segített, hogy a jelmezek, a kellékek a legtökéletesebben adják vissza a mese hangulatát.
Az időjárás is kegyes volt aznap. Az előző napi 40 km/órás szélvihar vasárnap reggelre elcsendesedett, és meg a nap is kisütött a pelikánmadár tiszteletére.
A szervezők korán reggel szalagokkal jelölték ki az ösvényt és az állomásokat, hogy senki se tévedjen el az út során.
Tíz órára pedig megtelt a tisztás: gyerekek, szülők, kutyák és még egy "unikornislány" is feltűnt a gyülekezők közt. Mindenki elcsendesedett, amikor Berger Noémi, a MesErdő megálmodója belekezdett A Pelikánmadár című magyar népmesébe. Kicsik és nagyok lélegzetvisszafojtva hallgatták, miként alakul a kis főhős, Nemes Gergő sorsa – hiszen jól tudták, hamarosan nekik kell végigjárjni a Gergő által megtett utat, és kiállni a próbákat.
A mese meghallgatása után a résztvevők csapatokba szerveződve indultak szerencsét próbálni. Az út során 8 különböző állomáson találkoztak a mese szereplőivel, átkeltek az Óperenciás tengeren, megmászták az Üveghegyet, játékos feladatokat teljesítettek, végül rátaláltak a csodás pelikánmadárra, amelynek hangjától mindenki megfiatalodott. Jutalmul egy marék mazsolát vihettek magukkal.
A próbát természetesen mindenki kiállta, a sok bátor legényke és leányka a program zárásaként pillecukrot sütögetett, és egy ad-hoc performasz is szerveződött a tisztáson, igaz, ott már a cinegemadár volt a főszereplő (Nád a házam teteje...).
A MesErdő ötletét egyébként a Magyarországon már több mint tíz éve működő Meseösvény adta, és Berger Noéminak köszönhetően immár hatodik alkalommal (évente kétszer) kerül megrendezésre Edinburgh-ben. Évről-évre egyre több önkéntes és segítő csatlakozik a csapathoz, és a résztvevők száma is szépen gyarapszik, átlagosan 50-60 fő alkalmanként.
A program célja a közösségépítés a mesék erejével, hogy a gyerekek és szüleik közösen élhessék át a mesék világát – a természet ölelésében.
A MesErdőből a résztevők kipirult arccal, elégedetten, rengeteg élményel térnek haza. A mostani alkalomról ráadásként még egy népdal-parafrázist is magukkal vihettek:
Erdő, erdő, erdő,
Colintoni kerek erdő.
Megtaláltuk benne
Pelikánt, a szépen zengőt.
Vidd el gyorsan az öreg királynak,
vessen véget búnak, bánatának!
Öröm legyen benne,
fiatalodjon a lelke!
Aki nem hiszi, utánajárhat...
A következő MesErdő időpontja: 2026. május 10. vasárnap
Stábtagok: Bárdossy Apolka, Berger Noémi, Figueira Beáta, Fakan Bernadett, Gyura Andrea, K. Raven Rita, Kroffinger Gergő, Kroffinger-Szabó Kinga, Miskovics Kitti, Mózer Márta, Plowas Enikő, Reichert Gabi, Sólymos Ádám, Szekeres Beáta, Szekeres Nikoletta és sokan mások
