A kanadai tél legzordabb napjai sem szegték kedvünket, a montreáli és az ottawai cserkészcsapatok szervezésében közel 60-an gyűltünk össze egy emlékezetes, háromnapos téli táborra. A találkozó számunkra nem csupán a fizikai állóképességről és a bajtársiasságról szólt, hanem egy mélyebb kulturális küldetésről is: a tábor központi témája a Népdalgyűjtés volt.
A három nap során a fiatalokkal együtt képzeletben Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomába eredtünk. A programok keretében a gyerekek megismerkedtek a magyar népzenekincs tájegységeivel, a dalok eredetével és a gyűjtőmunka szépségeivel. A sokszínű foglalkozások során és a cserkésztudás gyakorlása mellett nemcsak tanulták, hanem „gyűjtötték” is tőlünk és egymástól a legszebb strófákat, így a tábor végére minden őrs saját kis daltárral és közösségi élményekkel gazdagodott.
A tábor azonban nemcsak a gyerekek számára tartogatott mérföldköveket. Megható és ünnepi pillanat volt, amikor a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) ösztöndíjasaiként a férjemmel együtt felnőtt cserkésszé avattak minket. Az esküszöveg elmondása a magyar zászlónál és a cserkésznyakkendő felöltése számunkra a közösség iránti teljes elköteleződést jelentette, megerősítve küldetésünket a diaszpóra magyarságának szolgálatában. Számunkra különleges jelentőséggel bírt ez az alkalom, hiszen 2023-ban még külön-külön, Sanyi Ottawában, én pedig Montreálban ismerhettem meg a cserkészetet és a cserkész közösségeket. 2024 szeptembere óta már mindketten a montreáli csapatot erősítjük, így a szívünknek különösen kedves volt, hogy az avatásunkkor mindkét cserkészcsapat tagjai ott álltak mellettünk, tanúi lévén közös utunknak és elköteleződésünknek.
Természetesen a téli örömök sem maradhattak el. A havas kalandok után az estéket tábortűz koronázta meg, ahol a tanult népdalokat előadhattuk. A ropogó tűz mellett felcsendülő énekszó messzire elhallatszott a havas fák között, hidat verve a kanadai jelen és a magyar gyökerek közé.
