Az év utolsó hónapja a Nanaimói Magyar Kulturális Egyesület életében is ünnepi készülődéssel telik. A karácsonyi teremdíszítésre több családból álló társaság gyűlt össze, így gyerekek és szüleik együtt díszítették a fát és a termet. Közben az alsó szinten kürtőskalács sült, aminek köszönhetően kisvártatva remek kürtőskalács illat lengte be az egész Magyar Házat. Az édesség mellé forró kakaó készült, a felnőttek italába némi titkos összetevőt is becsempésztünk, természetesen senki nem panaszkodott érte és a jókedv garantált volt.
Nanaimóba a hivatalos dátum előtt pár nappal korábban érkezett a Mikulás. Az itteni közösségnek, immár második éve, igazán különleges Mikulása van, akit a polgári életben Miklósnak hívnak. Erre szokták mondani: „Nomen est omen.” Bár tavaly egyszeri dolognak indult, de szerencsére Miklós idén sem utasította vissza a felkérést, ugyanis nála jobb Mikulást nehéz lenne elképzelni. Úgy érzem, idén sem bánta meg, hogy beadta a derekát és vállalta ezt a nemes feladatot, hiszen nincs olyan ember, akit ne öntene el a boldogság érzése ennyi csillogó szempár és boldog mosoly láttán.
Idén 20 darab hagyományosnak mondható Mikulás-csomag készült, mindegyikbe került narancs, mandarin, dió, mogyoró, többféle édesség és kézműves játékok is. Na meg persze az elmaradhatatlan csokimikulás sem hiányozhatott. Virgácsot viszont senkinek sem hozott a Mikulás, Nanaimóban csupa jó gyermek él. A csomagok pedig megvárták azokat a gyerekeket is, akik aznap nem tudtak eljönni.
Az öreg Őszszakállú pont hívó szóra, a „Télapó itt van” című gyerekdal közepén toppant be. Az éneklés után, a kicsik nagy megelégedésére következett a várva várt ajándékozás. A csomagok kibontását azonnal az ebéd követte, így sikerült elkerülni, hogy a gyerekek, evés előtt édességgel tömjék magukat degeszre, ugyanis közös pizzázással vártuk a társaságot.
A Mikulás távozása után, a sok izgalom levezetéseként karácsonyfadísz és mézeskalács készítés várta a gyerekeket. Ez a hétvége jó nyitánya volt az ünnepi szezonnak.
