Az év végéhez érkezve, minden évben hagyomány a színpadi gálaműsor és ebéd a magyar otthonban, ahol minden tánccsoport koreográfiával vagy tánc improvizációval lép fel a színpadon. A Szent István napi ünnepi műsor után, már erre szoktak készülni a csoportok. Én a két gyermekcsoportot készítettem fel a gálaműsorra. Az óvodásoknak gyermekjáték fűzést állítottam össze, melyet énekkel kísértünk és néhány dunántúli alaplépést is bemutattunk.
A nagyobb gyerekekkel (iskolások) új táncanyaggal készültünk, dunántúli ugrósból mutattuk meg tánctudásunkat, melyet népdalénekléssel zártuk. Óriási élmény volt a nagyobb gyerekeknek, hogy élő muzsikára táncolhattak a zenekarral, már a főpróbán is. Csütörtökön tartottuk a főpróbát minden csoport részvételével. Pénteken házi bulit tartottunk az egyik táncos otthonában. Szombaton este egy fantasztikus telt házas koncertet adott a Dűvő Zenekar, melyet egy fergeteges táncház követett.
Vasárnap került sor a színpadi gálaműsorra és az azt követő ebédre. A Szivárvány csoport szilágysági koreográfiával készült, a Tündérkert csoport több tájegység (Kalotaszeg, Szék, Magyarbőd, Galgamente, Sóvidék, Dél-Alföld, Vajdaszentivány) táncából improvizációkkal készült és egy rövid szatmári táncfűzéssel. A Mákvirág csoport szatmári tánckoreográfiát mutatott be. Utána pedig egy mezőségi blokk következett kötött sorral és improvizációval, a régi, s jelenlegi mákvirág táncosaival. Szerintem nem is lehetett volna ennél szebben zárni az évet, mint egy ilyen csodálatos gálaműsorral, melyet élő muzsika kísért és nem más, mint a híres Dűvő Zenekar.
Hétfőn, egy táncos buli keretében még elköszöntünk a zenekartól, akik mentek haza Magyarországra. Felejthetetlen, emlékezetes napokat töltöttünk együtt, melyek örök emlékként maradnak meg mindannyiunkban.
