A karácsonyi és szilveszteri pihentető időszakot követően a Guildfordi Magyar Iskola valamennyi munkatársa és a családok újult erővel indultak neki a 2026-os évnek. A három, személyes jelenlétet igénylő iskolai nap ezúttal is változatos témákkal és módszerekkel csalogatta a tanulni vágyókat. Januárban az online gyerek és felnőtt csoportok is folytatták a tanulást a képernyők előtt. Január 10-én az újév köszöntése, az újévvel kapcsolatos szokások és fogadalmak kerültek fókuszba, majd a január 24-i foglalkozáson a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó tevékenységek sokaságát élvezhette a részvevők apraja-nagyja. A pontot az „i”-re a hónap utolsó napja tette fel, amikor is megrendezésre került a Gryllus Vilmos művész úr gyermekkoncertjével egybekötött jelmezes farsang (értsd: Maszkabál…). A művész a HCA alapítvány partneriskoláiban muzsikált tovább Newportban és Birminghamban, ahol több mint 300 gyermek és felnőtt élvezhette a farsangi dalokat.
A Guildfordi Iskola csapata nagyon aktív, tanárai és diákjai január hónapban részt vettek a Londonban megtartott Hunique Dance Ensemble táncházában ahol lehetőségük volt együtt táncolni régi diákjaikkal is. A talpalávalót a Folktone Banda szolgáltatta. Külön szeretném kiemelni azt a rendkívül örömteli hírt, hogy a HCA csapata négy fő új önkéntessel bővült, akik a csoportok tevékenységiben vesznek részt.
A változatos oktatási módszerek valamennyi foglalkozáson megfigyelhetők, és olyan színes élménykavalkáddá alakítják a foglalkozásokat, amelynek segítségével a gyermekek szinte észre sem veszik, milyen sokat tanulnak. Nagyon népszerű pl a white-board használata, ami gyakorlatilag a 20. század eleji palatábla modern megfelelője és az írás gyakorlására, valamint a helyesírás gyors ellenőrzésére remek lehetőséget ad a tanároknak. Változatlanul hódít a papírszínház, mellyel adott alaptörténetre építve alakíthatják a mesét a gyermekek. A közösen kialakított mese mozzanatait átbeszélve örök tanulságokat szűrhetnek le: hogyan kell helyesen közlekedni az utcán, miért kell szót fogadni stb… Mindenkor a dobogó legfelső fokán foglal helyet a jókedvre derítő népzene/néptánc foglalkozás, ahol a népi játékok elemeit is kihasználva ismerkednek a kisebbek a magyar kultúra gyöngyszemeinek számító dalokkal, mondókákkal is, és mindeközben erős csoportkohézió alakul ki.
A kreatív foglalkozások nem egyszerűen tevékenykedtetik a jelenlévőket, hanem valamilyen tematikus egység keretében a magyar kultúra és hagyományok megismerését és tovább örökítését is jelentik a manuális készségfejlesztés, esztétikai érzék kialakítása mellett. A 2026. január 24-i foglalkozáson a szervezet a Magyar Kultúra napjáról emlékezett meg. Erre az alkalomra a foglalkozásvezető – Roskó Panka – fantasztikus tervezet gondolt ki: ismert magyar írók, költők, zeneszerzők, egyéb területen ismert magyar vonatkozású híres emberek fotóit nyomtatta ki, és ezek alapján a fotók alapján készíthettek a gyermekek „agyag képeket”. Ezt az időtöltést hatalmas siker koronázta…
A HCA gazdag módszertani repertoárjáról és a szervezet 2025. őszén indult tevékenységéről a Győri székhelyű Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kara által gondozott, Diaszpóra-Kultúra-Nevelés című szakmai folyóiratának 2025/4. 8. számában részletesen is olvashat az érdeklődő. A szakmai folyóirat fent megjelölt száma az alábbi linken érhető el: https://diaszpora.sze.hu/szakmaifolyoirat
A hónap eseményeinek csúcspontját mindenképpen a Farsang és a hozzá kapcsolt Gryllus Vilmos gyermekkoncert jelentette. Rekord számú résztvevővel, valamivel több, mint 250 fő részvételével valósult meg az a rendezvény, melyre 2026. január 31-én került sor. A jelmezverseny mellett rajzversenyen, fánk evő versenyen és kreatív foglalkozásokon vehettek részt a gyermekek a koncertet és könyv dedikálást követően. Azok számára, akik megéheztek, büfé állt rendelkezésre sok-sok magyaros finomsággal: gulyásleves, kolbásszal töltött fasírt franciasalátával, kakaós és lekváros palacsinta, kókuszos keksz szalámi.
K-é-t-sz-á-z-ö-t-v-e-n résztvevő… Amikor ott álltam, és ránéztem arra a kétszázötven emberre, megértettem valamit...
Látni ezt a kétszázötven embert, ahogy egyszerre lélegeznek a dalokkal, emlékeztetett arra, hogy a kultúra nem csak könyvekben él, hanem ebben a közös, lüktető energiában is. És bár sokan mondják, hogy a diaszpórában a magyar szó elvész, mint hang a szélben, én láttam azt a 250 embert, és tudom: a gyermekeink még London mellett is magyarul éneklik Gryllus Vilmos dalait.
Néha kell egy ekkora tömeg, egy ekkora közös éneklés, hogy az ember megértse, bár mindannyian saját, külön utakat járunk, a gyökereink mégis egy ponton érnek össze: a magyar identitásunkban.
A hangulat fergeteges volt, erről azonban szóljanak a cikkhez kapcsolt képgalériában található fotók…
