Az augsburgi missziós iskola diákjai minden évbe lelkesen várják a tábort, ahol a jókedv, és kikapcsolódás mellett magyarul csevegnek-csacsognak egymással.
Az Augsburgi magyar iskolások egy hetet töltöttek együtt a Passau közeli Rannasee táborban. Most már nyugodtan írhatjuk, hogy a hagyományos nyár végi, iskola kezdés előtti egy hetes tábor, az egyik legnagyobb kaland a misszióhoz tartozó gyerekek életében.
A számok tükrében 48 diák, 8 kísérő. A szervezők a pedagógusok egy lelkes kis csoportja, kiegészülve már felnőttkorba lépett régi táborozó fiatalokkal.
A tábort nagyon várták a gyerekek. A lelkesedésüket fokozta az idei tábor mottója: Let’s dance..., azaz a tánc került a középpontba. A tábort nyitó szentmisén Sándor atya a szolgáló szeretetre helyezte a hangsúlyt. A diákok életkortól függetlenül megértették, és végig ennek a tudatában voltak jelen minden programon. Az első este máris született egy már-már szállóige: Kis-tűz, nagy öröm. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk amikor a tábortűzhöz kerestünk száraz tűzifát, alig találtunk, de mégis pislákolt egy reménysugár. Egy-két elénekelt dal után Sándor atya is besegített a tűzrakásban, és az ő keze munkájának köszönhetően sikerült. Még néhány dalt énekeltünk, és előkerült egy kis szalonna, nyársak…. ezek után kellemesen füstösen tért mindenki aludni.
A túra, mint szokásos nyitó program, a közeli tó megkerülése nagyon jó hangulatban telt. Magyar nevetéstől volt hangos a környék. Ugyanis a tábor első és legfontosabb szabálya a magyar nyelv használata volt.
A következő napi kézműves foglalkozáson elkészültek az egyen pólók. Délután pedig valami megváltozott a táborba. A lányok befont hajjal és szoknyában, a fiúk pedig ingben és hosszú nadrágban várták a délutáni táncházat. Kalotaszegi, és azon belül is Nádas menti táncot tanultak a gyerekek. Voltak ügyes és nagyon ügyes gyerekek is. Öröm volt nézni, hogy megbirkóztak a különböző figurákkal.
A szokások szerint a következő nap volt a kulturális program. Városnézés Passauban. Itt köszönjük meg a Passaui Magyar Intézet vezetőjének, Mehrl Nándornak és feleségének a velünk töltött időt és a hasznos információkat. A városnézés utolsó állomása Boldog Gizella királyné sírja volt. Itt a közös ima, és a himnusz eléneklése igazán lélekemelő pillanatokat okozott. Délután pedig az élmény fürdőben tett látogatás koronázta meg a napot. A test és a lélek is kikapcsolódhatott és töltődhetett ezen a napon.
A következő napon szintén a magyar kultúra szerves részét képező lovagi bajvívás alapjaival ismerkedett meg a gyereksereg. Az alaplépések és mozdulatok után megjelentek olyan erények, mint a bátorság, és olyan tulajdonságok, mint a kezdeményező készség, és a csapatszellem.
Majd eljött a várva várt este, amikor a szervezők által véletlenszerűen kialakított csapatok bemutatták azt a csoportos táncot, amire egész héten készültek. A fergeteges hangulatot a pedagógusok meglepetés nyitótánca adta meg, ezután pedig 4 táncot láthattunk: 2 discofox, cha-cha-cha, és bécsi keringő
Köszönjük a gyerekeknek és a kísérőknek ezt a tábort!
Én, mint ösztöndíjas nagyon hálás vagyok az ott töltött időért. Nagyon kedves kollégákat és nagyon szerethető diákokat ismerhettem meg. Ahogy egy szülő óvja és neveli gyermekét, az az érzésem, hogy úgy vigyázza a Szent László Magyar Katolikus Misszió a Szent Piroska Missziós Iskola mindennapjait. Most már tudom, hogy mi vezette az iskola vezetőit a név választásban. Piroska sem felejtette el gyökereit. Talán ez is visszaköszön az ösztöndíjas évem mottójában:
"A gyökerek megtartanak, a szárnyak repítenek." - Wass Albert
