Kiscserkész hétvége Kastl-ban
Amikor megérkeztek, egy hatalmas vihar nyomait tapasztalták. A szél elvitte a méhkaptárakat, és a kis méhecskék, akik eddig boldogan repdestek, és készítették a mézet, most riadtan néztek körbe, kétségbeesetten keresve a biztonságot. A kiscserkészek gyorsan észrevették, hogy a méheknek sürgős segítségre van szükségük. A méhek vezetője, a méhkirálynő, is eltűnt, és a méhek pánikba estek, nem tudva, hogyan folytassák az életüket.
A kiscserkészek elhatározták, hogy nemcsak a kaptárak újjáépítésében segítenek, hanem a méhkirálynő felkutatásában is. Tudták, hogy ez az igazi kihívás, de bátorságukkal és elszántságukkal nekivágtak a kalandnak. Az erdő mélyén, a fák között számos barátra akadtak: rókára, medvére, katicabogárra, őzikére és más erdei állatok mind segítettek nekik, információkat adva arról, merre kereshetik a méhkirálynőt.
Hosszú keresés után a kiscserkészek végül rátaláltak a méhkirálynőre, aki egy védett helyen, a vihar elől elrejtőzve várta a megmentését. A méhkirálynő boldogan tért vissza a kaptárba a kiscserkészekkel, akik a méhek örömére és hálájára építették újjá a kaptárokat.
A tavasz végül megérkezett Kastl-ba, a virágok szépen kezdtek nyílni, és a méhek újra repdesni kezdtek a virágok között. A kiscserkészek nemcsak a méhek életét mentették meg, hanem megtanulták, hogy a bátorság, a barátság és az összefogás milyen fontos értékek a természet védelmében.
Ez a hétvége örökre emlékezetes marad számukra, hiszen nemcsak, hogy megmentették a tavaszt, de egy életre szóló barátságokat is kötöttek az erdei állatokkal, és megtapasztalták, hogy együtt bármilyen kihívást legyőzhetnek.
