A Varsói Hétvégi Magyar Iskola és Óvoda, valamint a Liszt Intézet meghívását elfogadva február első hétvégéjén zenei foglalkozásokat tartottam a lengyel fővárosban. Az alkalom középpontjában a cselló állt: a gyerekek megismerkedtek a hangszer felépítésével, megszólaltatásával és hangzásával, valamint maguk is kipróbálhatták a hangszert.
Február 8-án a Varsói Divéky Adorján Hétvégi Magyar Iskola és Óvodában jártam, ahol betekintést nyertem az intézményben folyó pedagógiai munkába. A délelőtt során több korosztály foglalkozásába is bekapcsolódhattam. A program végén játékos, interaktív hangszerbemutatót tartottam a gyerekeknek.
A cselló megismerése közös felfedezéssel indult: megvizsgáltuk a testrészeit, összegyűjtöttük a hozzá hasonló hangszerek nevét, amelyeket a cselló „testvéreiként” szokás emlegetni. Ezután bemutattam a különböző megszólaltatási módokat, és megfigyeltük a hangzásbeli különbségeket. Hangutánzó játékkal igyekeztem számukra érzékeltetni, milyen sokszínű hangszerről is van szó: szólhat úgy, mint a versenyautó, sziréna, sirály, dörmögő medve, bőgő tehén, nyávogó cica vagy csiripelő madarak. A gyerekek a közös éneklés során azt is megtapasztalhatták, hogyan gazdagítja az éneket a cselló kísérete. A foglalkozás zárásaként Johann Sebastian Bach egyik művét szólaltattam meg, amelyhez mozgásos feladatot kapcsoltam a Dalcroze-módszer szellemében. Amíg szólt a zene, a gyerekek szabadon mozoghattak, táncolhattak a térben; amikor azonban hirtelen abbahagytam a játékot, nekik is azonnal mozdulatlanná kellett válniuk. Ez az egyszerű, mégis izgalmas gyakorlat játékos formában fejleszti a figyelmet, a koncentrációt és a reflexeket.
Másnap a Liszt Intézet szervezésében tartottam hasonló bemutatót, ezúttal lengyel óvodások számára. A folyamatos nyelvtanulásnak köszönhetően itt is sikerült helytállnom, a foglalkozás ezúttal lengyelül folyt. A bemutató az előző naphoz hasonlóan zajlott, természetesen lengyel dalok éneklésével kiegészítve. A gyerekek meglepően gyorsan megtanulták a „Kis kacsa fürdik” kezdetű magyar gyermekdalt is, amelyhez a Kodály-módszer néhány ritmustapsolós technikáját alkalmaztam. A foglalkozást itt is a Dalcroze-pedagógia táncos játékával és a hangszer kipróbálásával zártuk.
Mindkét alkalom megerősítette bennem, hogy a zene valódi közös nyelv: a gyerekek származástól függetlenül élénk érdeklődéssel hallgatták a bemutatót, és örömmel, aktívan kapcsolódtak be minden játékba.
Fotó: Sárközi Botond, Radziwon Éva
