Különböző feladatok, közös célok
Mindannyian más elvárásokkal érkeztünk az Egyesült Királyságba. Ági és Rebeka például nemcsak oktattak, hanem rendezvényeket is szerveztek és pályázatokat írtak. Katának hivatásos táncosként a fő profilja a néptánc, népzene oktatás volt, de ezen kívül iskolai foglalkozásokat, zenés és táncos rendezvényeket is tartott. Eszter, aki szobrászművész, oktatással, rendezvényszervezéssel, néptánc és kézműves foglalkozások vezénylésével is foglalkozott. Regina, már sokadik ösztöndíjas évét töltötte Angliában, mindent gyakorlottan csinált és szerencsénkre mindig készségesen segített nekünk is. Én belsőépítészként projektmenedzsmenttel, rendezvényszervezéssel foglalkoztam, de citerát és néptáncot is oktattam, sőt a cserkészetbe is belekóstoltam! A férjem, bár nem ösztöndíjjal jött ki, hamar beilleszkedett, és minden programban részt vett, mint tiszteletbeli KCSP-s. A fent felsoroltak mellett, mindannyian adminisztrációs, social media-s, fotós és közösség szervező feladatokat is elláttunk, ami összességében nagyobb részt vett ki az itt töltött időnkben, mint a fő tevékenységünk.
Élet a ködös Albionban
Az egyik legnagyobb kihívás, amire nem is számítottunk, a lakás megtalálása volt. Végül mindannyian egy szobát béreltünk, azonban nagy rugalmasságot igényel az ösztöndíjasoktól az, hogy másokkal lakunk együtt. A tömegközlekedés is jelentős eltéréseket mutat az otthoni viszonyokhoz képest. Nekem például volt olyan élményem, hogy egy 4 órás vonatutat 9 óra alatt tettem meg Edinburgh és Manchester között.
Regina pedig arra nem készült fel, hogy a városon belüli közlekedés során „elég sokszor kimaradnak buszok, ráadásul elképesztően hosszú az útvonaluk. Nem ritka, hogy ahová autóval eljutsz 25 perc alatt, oda tömegközlekedéssel 1,5-2 óra alatt 2 átszállással.” Mivel külvárosokban lakunk, komoly tervezést igényelt, hogy időben érkezzünk az eseményekre, bár ezt többen biciklis közlekedéssel oldottuk meg.
Más a helyzet Londonban, ahol Rebeka lakik: neki az első pár hétben meg kellett tanulnia az ottani pörgő ritmust, a tömegközlekedés útvesztőjének használatát, valamint az új ételeket és márkákat a boltokban. Ez kezdetben nagyon ijesztő volt, de néhány hónap alatt bele lehet tanulni.
És ami klisésen hangzik, de igaz: Angliában sok az eső! Nekem az esőkabát mellett már biciklizéshez való esőnadrágom is van, mivel inkább tekerek esőben, mintsem elkéssek egy rendezvényről!
Az a bizonyos ’silver lining’
Maradva a kliséknél, az angolok tényleg nagyon udvariasok és kedvesek, ami megszépíti a mindennapokat. Csak úgy, minden előzmény vagy ismeretség nélkül is köszönnek, rámosolyognak az emberre, színházban, buszon szóba elegyednek a másikkal. Szerintem az egyik legjobb dolog, hogy itt mindenki megköszöni az utat a buszvezetőnek egy „Cheers”-szel ha leszáll.
Az is nagyon jó élmény mindannyiunknak, hogy szeretettel és megbecsüléssel fogadtak minket a feladatvégzési helyen mind a fogadó szervezetek, mind az egész közösség. Szívből jövő hálával értékelték még az apróbb dolgokat is mentoraink és a gyerekek, családok, akiknek segítettünk. Ági egyik legkedvesebb emléke „Az, hogy foglalkozás után, amikor indulnak haza a családok, akkor odaszaladnak hozzám, átölelnek és azt mondják: szeretlek Ági néni...”
Közösségi kapcsolódás
Rengeteg programot szerveztünk, és ezalatt rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, szoros kapcsolatokat alakítottunk ki. Mindannyian a legjobb tudásunk, képzettségünk és érdeklődésünk szerint adtunk bele a programokba, és számtalan sikert könyvelhettünk el.
Különösen nagy öröm hogy 3. alkalommal megrendezésre kerülő Chesteri Diaszpóra Iskolatáborban Katával együtt vettünk részt és bár a legtöbbet a gyerekek profitáltak a táborból, mi szervezők is feltöltődtünk, hozzájárultunk az értékek megőrzéséhez és a közösség fejlődéséhez, amiért a gyerekektől kapott hála és megbecsülés volt a jutalmunk.
Sokszor találkoztunk a különböző programokon is egymással KCSP ösztöndíjasok: a Chesteri magyar napokon Kata, Eszter és én is részt vettem, Londonban az országos szavalóversenyen és az azt megelőző Chesteri és Cambirdge-i régiós versenyen Ági, Eszter és Regina is jelen voltak. A Northamptonshire farsangi mulatságban Eszter és Kata találkozott és mi Katával több Manchesteri városi rendezvényen is részt vettünk együtt!
Ezeken kívül nagyon sokszor találkoztunk szabadidős programokon is, ahogy Rebeka írja „minden olyan alkalmat szerettem, amikor valamilyen helyet, várost, nem egyedül kellett felfedeznem, lényegében minden alkalom, amikor összejött egy kis KCSP ösztöndíjas találkozó. Így a legjobb élményeim közé tartozik Oxford, ami lényegében egy spontán út volt, de zseniálisan alakult. Bath, amit jó előre megterveztünk és nagyon nagy élmény volt. De szép emlékként őrzöm a londoni Barbican Centerben való kávézásokat is.”
Számomra a közös városnézések mellett a közös kirándulások is nagy élményt adtak, mivel Katával nagyon közel laktunk egymáshoz többször túráztunk az egyik legszebb nemzeti parkban a Peak Discrit-ben és sokszor városi programokra is együtt mentünk el, egymásnál aludtunk.
Kihívások a program során
Természetesen nehézségekkel is szembesültünk.
A tanároknak, akik eddig ha nem is naponta, de hetente többször találkoztak tanítványaikkal, furcsa érzés volt itt csak 2 hetente találkozni személyesen a gyerekekkel. Regina magyar-ének szakos tanárként azt gondolta tudja, amit tanárként tudnia kell, egészen addig, amíg az első napon rá nem bízták az ovis csoportot. „Ilyenkor tapasztalja meg saját bőrén az ember, hogy a külföldön élő, magyarul más szinten értő és beszélő gyerekeket, egészen másképpen kell tanítani, mint otthon.”
Eszter 3 különböző, egymástól 100 km-re lévő iskolába járt és számára „a helyszínek közötti logisztika és az időmenedzsment rendkívül nehéz volt, különösen olyankor, amikor egy hétvége alatt több esemény is zajlott. Ennek ellenére minden közösség tagjai rendkívül segítőkészek voltak, mind az utazások szervezésében, mind pedig az itteni élet megkezdésében, amiért nagyon hálás vagyok nekik.”
Általánosságban a mentorainkkal és a magyar közösségekkel gyorsan sikerült egy hullámhosszra kerülnünk, viszont azt is nehézségként lehet említeni, hogy múltbéli konfliktusok, sérelmek akadtak az itteni különböző magyar közösségek között. Nehéz volt megérteni, hogy azok a szervezetek, akiknek alapvető céljai ugyanazok (a magyarságukat megtartani és kultúránkat gyermekeiknek tovább adni), mért nem működnek együtt.
Kata erről azt vallja „hamar rájöttem, hogy ezek rajtam kívül álló események következményei, amit megmásítani nem lehet, azonban hittem és hiszek abban, hogy ezek a közösségek a jövőben képesek lesznek még együttműködni. A magyar szervezetek közeledése és a viszonyok rendezése érezhetően megkezdődött az elmúlt fél évben. Úgy vélem, ez többek között a mi közösség kovácsoló munkánknak is köszönhető.”
Hatásunkra több kezdeményezés, együttműködés, összefogás is született, ami nagyon nagy motivációt adott mindannyiunknak.
Kedvenc Programjaink
Mivel rengeteg programot szerveztünk és még többen vettünk részt, utolsó (előtti) pontként álljon itt mindenkinek a kedvenc programja, amin a KCSP miatt vett részt.
Nekem talán a legemlékezetesebb a gyerekekkel közös citera fellépés volt úgy, hogy én is csak itt tanultam meg játszani a hangszeren! De szintén fantasztikus élmény volt Sebestyén Mártáékat hallgatni, vagy az első általam vezényelt táncház.
Ági számára az Európa nap és a Családi nap szervezése volt kiemelkedő, mert ezek a programok sokrétű ismeretet nyújtanak és nagyon tetszenek a gyerekeknek. Fő profilja a pályázatírás, és különösen büszke a National Lottery for All England nagy összegű támogatására.
Regina gyerekkora nagy kedvence a Kaláka, akikkel itt találkozott. Illetve már több alkalommal is szervezett programot Gryllus Vilmossal. Emellett 2023-ban Kepes András volt még vendége a tanodának egy felnőtteknek szóló rendezvényen, aki szintén nagy kedvence.
Eszter a Cambridge-i vers és prózamondó versenyt mondja az egyik legemlékezetesebb programnak, ahol lenyűgöző volt az a tehetség és energia és szenvedély, amit minden résztvevő beleadott.
Kata az interaktív mesekoncertek és dráma pedagógiai kalandjátékokat emeli ki, mert ezek új színt hoztak az iskolák életébe és sok új jelentkezőt eredményeztek Manchesterben. A farsangi és 10. szülinapi rendezvény, közel 150 főt mozgatott meg!
Rebeka pedig itt is egy KCSP-s találkozót említ: „amikor többen összegyűltünk Londonban. Együtt felfedezni a várost, beszélgetni kicsit, érezni, hogy nem vagyunk egyedül… Találkozni hasonló emberekkel, akik ugyanolyan célokkal vannak kint, hasonló élményekkel gazdagodnak és hasonló nehézségekkel küzdenek, nekem ezt nagyon jó volt néha-néha érezni.”
A jó élményekhez természetesen hozzátartozik az utazás, kalandozás is. Én összeszámolni sem tudom pontosan hány várost néztem meg és hegyet másztam meg Angliában, Skóciában és Walesben ebben a 9 hónapban. Emellett rengeteget jártunk kiállításokra, koncertekre, színdarabokra. Kata egyik kedvence Aimee Ruhinda - Emma Skyum - Lizzy Tan londoni előadása volt, Eszternek művészként pedig az, hogy újra láthatta élőben Diego Velázquez "The Toilet of Venus" (magy: Vénusz a tükörben) festményét.
Összegzés
A KCSP ösztöndíjjal töltött időnk alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk, számos új barátságot kötöttünk és biztos vagyok benne, hogy minden itteni ösztöndíjas haza visz magával valamit ebből az időszakból, ami a későbbiekben, ha szükség lesz rá, pozitív löketet fog adni.
Az én bőröndömbe (a Diaszpóra tábori érmek és a gyerekektől kapott zoknikukacom mellett) sok új barátság és kapcsolat, a világra való nyitottság, elfogadás és rugalmasság fog bekerülni.
A szeretet és támogatás, amit egyrészt a mentoraimtól Ottitól, Judittól és Gyopártól, másrészt, amit a Tulipán citerazenekar és népművészet és a Boldog Salkaházi Sára Cserkészcsapat tagjaitól kaptam és az, hogy otthon lehettem a hazámtól távol, egy közösség részeként igazán széppé tették az itt töltött időt, még akkor is, ha a sok esőtől az én hangulatom is kicsit borúsabb volt néha.
A közösségi élmények és a munkám remélhetőleg hozzájárultak ahhoz is, hogy ne csak a manchesteri, de az angliai magyar közösségek erősebbé és még összetartóbbá váljanak és hogy a következő ösztöndíjast is hasonlóan nagy szeretettel fogadják, mint engem!
