Húsvéti gyerektábor a Marsdeni Magyar Házban – ahol a nyelv, a kultúra és az összetartozás is otthonra talál
A Marsdeni Magyar Házban megrendezett ötnapos tábor célja az volt, hogy a fiatalok távol a szülőhazától megtapasztalhassák, mit jelent magyarnak lenni: a közösen mondott locsolóversek, a kézműves tojásfestés, a színes tojásvadászat és a közös főzések mind-mind ezt a kapcsolódást erősítették.
A húsvét különleges jelentőséggel bír a diaszpórában: lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek ne csak halljanak az ünnepről, hanem aktívan meg is éljék annak szokásait közösen, magyarul, egymásra figyelve.
A tábori mindennapokat vidám reggeli tornák indították, majd kreatív, mozgásos és fejlesztő programok váltották egymást. A gyerekek részt vehettek számháborúban, sportvetélkedőkön, tutajozásban, színjátszásban, csapatversenyeken, különféle kézműves foglalkozásokon, sőt még lángost is gyúrhattak és kőlevest főzhettek az oly közkedvelt magyar népmese alapján.
A közös sütés-főzés nemcsak az otthoni ízeket idézte fel, hanem egyfajta élménypedagógiai eszközként is szolgált: lehetőséget adott a nyelvi aktivizálásra, történetmesélésre, megosztásra, hiszen mindenki elmesélhette, náluk otthon hogyan készül egy-egy étel.
Kiemelkedő pillanata volt a hétnek a húsvéti tojásvadászat, amely idén egy különleges rejtvényjátékkal egészült ki: minden megtalált tojásban egy darabka üzenet lapult, amelyből a gyerekeknek közösen kellett megfejteniük a nyuszi titkos húsvéti üzenetét. Ez a játék nemcsak izgalmas kihívást, hanem szoros együttműködést és közös gondolkodást is megkövetelt – erősítve ezzel a csapatszellemet és a közösségi élményt.
A tábor különlegessége az is, hogy a tanórákon kívül, kötetlenebb formában lehetőség nyílt a gyerekekkel való személyesebb kapcsolatépítésre is. A hét során a nyelvi fejlődés mellett identitás erősítésére is nagy figyelem irányult. A játékok, beszélgetések és közös élmények során a gyermekek nemcsak nyelvet tanultak, hanem egy nagy közösség tagjává válhattak.
A tábor sikeréhez rengeteg segítő és önkéntes járult hozzá – szülők, pedagógusok, szervezők, akik jelenlétükkel és munkájukkal lehetővé tették, hogy ez az öt nap valóban emlékezetes legyen. Hála és köszönet illeti mindazokat, akik időt, energiát nem sajnálva dolgoztak azon, hogy a diaszpórában élő magyar gyermekek itthon érezhessék magukat, még ha éppen 15 000 kilométerre is voltunk az anyaországtól.