A háromórás mulatság a gyerektáncházzal kezdődött. A szervezők örömére, több mint 30 lábacska tekergőzött, mint a kígyó, mert rétes akart lenni, lelkesen énekelt, s néha egy kis dombocskára lecsücsült.
A bevezető játékos dalocskákat moldvai körtáncok követték. De nagyon fontos szerepet kaptak a népi játékok: bosszanthatták a szőlőcsőszt, aki kergette a furfangos tolvajokat vagy párokat válogathattak ludacskák. A gyerektáncház egyik fénypontja a diótörés ügyességi verseny volt. Egy hosszú csövön leguruló diót kellett a cső végénél elhelyezett lapítón (vágódeszkán) eltalálni egy ugyancsak fából készült húspotyolóval (értsd klopfoló).
Minden gyerek öt esélyt kapott, hogy gyors reakcióját bizonyítsa. Néhányan magabiztos mozdulattal csaptak a csőből kigördülő dióra, melynek héja az ütéstől darabokra tört, mások a már a kosárban landolt dió hűlt helyére csaptak nagyokat. A lapítón maradt dióbél darabokat apró kezek kapkodták fel és mosolyra fakadt szájacskák majszolgatták.
S hogy elűzzük a telet és sürgessük a tavasz eljövetelét, a gyerektáncház végén kibújt a sok-sok medve a barlangjából, volt amelyik többször is - őket jól megtáncoltattuk.
Egy kis eszem-iszom után, ugyanis batyus farsangi táncház volt ez, erőt gyűjtve, sikerült a Guns’n Roses tagjait, a menyasszonyokat, rappereket, tündéreket, hableányokat, katicabogarakat, bájgúnárokat (szupersztárokat), tolvajokat, bankrablókat, tigriseket, királykisasszonyokat, séfeket, azaz a díszes jelmezes társaságot összeterelni, és az elmúlt évek során tanult moldvai csángó körtáncokat egy szuszból, teljes beleéléssel és cifrábbnál-cifrább csujogatásokkal megspékelve eltáncolni.
Természetesen legfiatalabb táncosunk szederinda-rinda (azaz hojna) tánca és éneke sem maradhatott ki a sorból, a kezes, félöves, tanulók tánca, ördög útja, kecskés táncok listájából - hogy név szerint is megemlítsük egynéhányat.
Kis szusszanás után felcsíki játékos táncokkal folytatódott az est. A hejsza alatt kitomboltuk magunkat, megtanultunk páros lábbal dobbantani, de a kezes, azaz „ha megfogom az ördögöt” lábfonásos cifrázásával is küszködtünk.
Ezután a résztvevők válogathattak kedvenc táncaikból és végül egy széki lassúval és csárdással (szabad tánc formájában) zárult a táncház.
Nagyon szépen köszönjük a lelkes résztvevőknek a jó hangulatot, hogy beleélték magukat a táncba, a vidám pillanatokat, a kreatív jelmezeket és természetesen a finomságokat. A kedves szülőket is dicséret illeti, hogy ilyen szép számban jöttek a gyerekekkel mulatni.
Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát és jövőre ismét találkozunk, hogy elűzzük a telet s megtáncoltassuk a medvét.
