Egy napsütéses szeptember 22-i délután alkalmával megkezdődött a Hungarian Community Church of Georgia óvodás és kisiskolás korú gyerekeinek idei magyar nyelvű oktatása. Mivel ebben a tanévben ezt a feladatot KCSP ösztöndíjasként jómagam vettem át, ezért főleg az ismerkedésről szólt az első alkalom.
Helyszínként a közösség egyik tagjának Alpharetta-i családi házának alagsora szolgált. Tánctanulással indult az óra, és miután a lépések már jól mentek, élő furulyaszóra gyakorolhattak tovább a gyerekek. Majd ezt követte egy interaktív mesemondás, ahol a frissen megszerzett tudást rögtön hasznosítaniuk kellett. A mozgalmasra sikerült történet befejeztével, kihasználva hogy a bátortalanabbak is végre feloldódtak, újabb tánctanításra került sor, de ekkor már felnőttek és gyerekek is ropták a moldvai csángó táncot. A népmese feldolgozását egy tematikus kézműves foglalkozás is segítette, ahol képzelőerő és némi színes ceruza, olló meg papír felhasználásával aranyos kis bábuk születtek.
A hangulat inkább emlékeztet egy családi, baráti összejövetelre, mintsem egy „megszokott” iskolára vagy óvodára és úgy vélem, ez az oktatás körülményeinek előnyei közé sorolható. A gyerekek hamar fesztelenné váltak és a féktelen játék szinte észrevétlenül csapott át strukturált foglalkozásba, hogy aztán levezetésnek újra egy kis rohangálás, ugrálás kövesse, ami az indulni készülő szülők feladatát nehezítette.
Még nem teljes létszámmal indult a csoport, de az esemény visszhangja pozitív, ami azt sugallja, hogy legközelebb többen leszünk. Ami a visszajelzéseket illeti: másnap a papírbábukat két kislány elvitte magával az óvodába is. Kell ennél több? Igen, még jó pár ilyen alkalom.
