Feltámad Krisztus, Alleluja!
Végre megérkeztünk, és egy újabb utazás végére értünk. Sokan emlékezhetnek, hogy hamvazószerdán milyen elhatározásokkal indultunk el hat hetes utunkra, hogy felkészüljünk Jézus halálára és feltámadására. A homlokunkra hamuból készült kereszt emberi mivoltunkra emlékeztetve indított el minket. Porból lettünk, és megváltásra szorulunk. Katolikus egyházunk élete a szórványban sem tér el az anyaországi hagyományoktól! A nagyböjt folyamán március 13. és 15. között lelkigyakorlaton vehettek részt az augsburgi, neu-ulmi, neuburgi, és kempteni magyar testvérek. A lelkigyakorlatot Ft. Sajgó Balázs atya, a gyulafehérvári egyházmegye Caritas igazgatója vezette. Gondolatai segítettek elcsendesedni, és újra gondolni az Istennel való kapcsolatunkat, az imádság tükrében. Hála és köszönet Balázs atyának mély és tiszta gondolataiért.
Az idei nagyböjt másik kiemelkedő vállalása az augsburgi közösségnek az volt, hogy hosszú szünet után újra az énekkar énekelve adja elő a jól ismert Passiót. A próbák jó hangulatban teltek. Köszönet minden olyan tagnak, akik segítettek ezt megvalósítani. Külön köszönet Sebők Ibolyának, énekkarunk vezetőjének, és Kibili Gizellának orgonistánknak. Az ő türelmük és szakmai ismereteik nélkül nem jött volna létre ez az esemény. A próbákon nem csak a passiót tanultuk, hanem már a húsvéti zsoltárokat is gyakoroltok, hogy az ünnepi szentmise még szebb, és különlegesebb legyen mindenki számára.
Az imádság és az összetartozás erejét jelzi az is, hogy a neu-ulmi közösség közös keresztút imádságot is szervezett. Nagypéntek megrendítő erejét Kovács László (főiskolai tanár) egyháztanácstagunk gondolatai segítették. A gondolatának vezérfonala, hogy öt átlagosnak tűnő ember hogyan, és mi célból került bele a Passióba, mint pl. Péter apostol, Pilátus, Cirenei Simon, Mária, és Mária Magdolna. Az utolsó gondolata ez volt: „A nagypéntek nem zárja le az üdvösségtörténetet. Gyertek el holnap is, mert akkor lesz a feltámadás!”
Azt gondolom, hogy Laci szavai meghallgatásra találtak. Szombaton este az itteni hagyományoknak megfelelően megtelt a templom. A tűzszenteléssel elindult az a csodálatos folyamat, amit a húsvéti örömének mondanivalója vitt tovább, majd az olvasmányok és az evangélium, mint örömhír koronázott meg, hogy Jézus meghalt, de feltámadt! Üres a sír! Nekünk pedig most már örvendezni kell, és a megtapasztalt fényt, örömet nem tarthatjuk meg magunknak, hanem tovább kell adni a következő generációnak. Ide hadd hozzam Fábry Kornél püspök atya gondolatát, hogy Istennek nincsenek unokái csak gyermekei, minden generáció maga kell, hogy meghozza ezt az döntést. A szórványban élő magyar katolikusok nagyon igyekeznek ennek a döntésnek a könnyebb meghozatalában, figyelve a következő generációra.
A hagyományok tovább élnek, és az öröm átadása a szórványban is tökéletesen megvalósítható. Amíg nagyon sok hívünk haza látogatott a szülőföldjére, úgy nagyon sok hívünk fogadta itt vendégül rokonait. A vasárnapi szentmisén pedig együtt vettek részt. Nagy öröm volt látni és hallani együtt imádkozni a híveket, és együtt énekelni a himnuszokat! A szent mise végén megtörtént az ételszentelés is. A mise után agapé (szeretetvendégség) volt. Itt előkerültek a magyar ízek: sonka, torma, kolbász, sárga túró. Jóízűen és örömmel fogyasztottunk a megszentelt eledelekből.
A hagyományok tovább élését mi sem bizonyítja jobban, hogy a neu-ulmi közösségünk még közösségi locsolkodást is szervezett vasárnap, a szentmise után. Köszönet érte!
Ösztöndíjasként nagy élmény volt és felemelő érzések töltötték be szívemet. Köszönet minden közösségnek! Remélem a fényképek segítenek átadni ezeket az örömteli érzéseket.
