Vancouverben évtizedekig nagy hagyománya volt a cserkészetnek. Hatalmas és igen jól működő csapatot tudhatott magának a térség. Az 56’ után kivándorolt szülők és fiatalok alapították meg a 21-es számú Apor Vilmos cserkészcsapatot nagyjából egy korosztályban lévő gyermekeiknek. Ez a bő generáció azonban előbb-utóbb felnőtt és szétszéledt a nagyvilágban, illetve a Covid időszak is próbára tette a vancouveri cserkészcsapatot.
A tavalyi évtől viszont Barna Laura vancouveri ösztöndíjas áldozatos munkájának köszönhetően a csapat új lendülettel folytatta működését. A rendszeres őrsgyűlések mellett számos egyéb programon vettek részt, műsorokon szerepeltek, játszottak és tanultak közösen. Az idei évben is rendíthetetlenül folyt a cserkészélet a 21-es csapatban, s ennek a két évnek a csúcspontja volt a június elejei cserkésztábor.
Erre, legnagyobb örömömre, engem is meghívott Laura. A szervezést már hónapokkal az esemény előtt megkezdtük. A munka oroszlán részét persze Laura végezte. A legnagyobb kihívást az előkészületekben az jelentette, hogy a gyerekeknek ez volt az első cserkésztábora. De, mint utólag bebizonyosodott nem volt mitől tartanunk, hiszen a családok minden akadályt könnyedén vettek, az őrsök nem ijedtek meg az extrém programoktól és nomád körülményektől, illetve a szülők is partnerek voltak mindenben.
A tábornak a Maple Ridge melletti Camp Whonnock adott otthon, ahol sátorban és faházakban aludtunk. Legnagyobb szerencsénkre a kemping közvetlen közelében üzemeltet farmot egy magyar család, akik felajánlották a helyet nem csak főzésre, hanem programok lebonyolítására is. A kecskék, tyúkok, traktorok pedig csak hozzáadtak az élményhez.
A pénteki nap délután a szállás elfoglalása után már bele is vágtunk a „cserkészkedésbe” egy zászlófelvonással. Majd egy igazi cserkész tüzet tartottunk, ahol játszottunk és énekeltünk. A zászlólevonást követően Négyszögletű Kerekerdő meseolvasással zártuk a napot, amit a nosztalgiafaktor miatt a szülők különösen élveztek.
A szombati nap nagy részét a farmot töltöttük, ahol a szülők finomabbnál finomabb reggelit, ebédet és vacsorát főztek nekünk, amíg mi játszottunk, pólót dekoráltunk, énekeltünk, labdát halásztunk a folyóból és röplabdáztunk. A tábor legfontosabb eseményére délután került sor, hiszen a gyerekeknek le kellett próbázniuk, hogy igazi cserkészekké és kiscserkészekké válhassanak.
Ennek során népdalokat, játékokat, alakit, cserkésztörvényeket tisztelgést és sípjeleket kellett felismerniük, bemutatniuk, tudniuk. Szerencsére mind a Tigrisliliom, mind a Macskamenta őrs sikeres próbát tett. A tábortűz persze nem maradhatott el szombat este sem: egy különös kalózbandának segítettünk megtalálni az igen értékes ősi kincset.
Ez után az alakulón cserkésszé és kiscserkésszé avattuk a gyerekeket, akik megkapták a zöld, illetve kék nyakkendőket. Öröm volt látni a hatalmas büszkeséget a szemeikben. Az estét a várva várt pillecukor sütögetéssel zártuk. Vasárnap a meseszép Alouette tó felé vettük az irányt, ahol délutánig játszottunk, eveztünk és élveztük a jóidőt.
