Calgaryban nosztalgiázott Koltai Róbert

/ Puskás Veronika /
puskas.veronika képe
Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színművésszel találkozhattak az érdeklődők a Magyar Házban február 22-én, aki egy teljes estés programmal ajándékozta meg a Calgaryi magyar közönséget.
Koltai Róbert kabarés műsoraKoltai Róbert zenés-kabarés műsoraKoltai Róbert estZenés-verses-humoros est

Az Indul a bakterház bakterja, a Sose halunk meg Gyula bácsija, a Drága örökösök Szappanos Kálmán bácsija, és az illetékes elvtárs látogattak el hozzánk egy személyben - Koltai Róbert volt vendégünk. A 76 éves színész azért látogatott el Calgaryba, hogy egy zenés, verses, humoros önálló esttel kedveskedjen az itt élő magyaroknak.  A művészt Gaál Ildikó színházi rendező is elkísérte.

Koltai Róbert, az óceán átrepülése után, alig másfél napos pihenést követően, a Magyar Ház színpadán állt, hogy ahogy ő mondta – a hajnali órákban szórakoztassa közönségét, melyre még nem volt példa. A színész a 8 órás időeltolódásra,és az otthoni időre utalt, annak ellenére, hogy helyi idő szerint a program este 7 órakor vette kezdetét.

Volt alkalmunk kicsit nevetni, és kicsit sírni is, mert ahogy Koltai mondja, az a jó darab, amelyben ez a párosítás megtalálható. A műsort Darvas Szilárd Legenda a nő teremtéséről c. versének elszavalásával nyitotta meg, akitől az est folyamán többször is idézett még a művész. Mesélt színházi és filmes élményeiről úgy, hogy közben a közönséggel együtt nosztalgiázott, együtt emlékezett, együtt nevetett.

„ Ez az est itt és most íródik…” - mondta a művész, mert az együtt íródott a közönséggel.  Az elmesélt korábbi élmények egy része azért hangzott el, mert a közönség segített emlékezni azokra. Szó esett édesapjáról, aki sportvezető volt, Dunaújvároshoz kötődő gyermekkoráról s korábbi tanárairól, akiket utánozva a hallgatóság többször is jóízű nevetésben tört ki.

 A magyar költészet egy-egy gyöngyszemét is meghallgathattuk a művész előadásában, nem csak magyarul, hanem improvizált német fordításban is.

Az est végéhez közeledve elhangzott a Dés László által írt Egy régi poén c. dal, amely a régi viccekről, a régi barátokról, színésztársakról szól, akikkel a színész korábban együtt játszott. Életre szóló barátságokról, ahol az élet már véget ért.

Vastapssal búcsúztatták a művészt, aki a Világszám című film Legyen úgy c. dalával zárta az estet. 

Köszönet jár Savanya Istvánnak szervezési munkálataiért, amelynek köszönhetően létre jöhetett ez az est, és köszönet jár a Calgaryi Magyar Ház elnökének, Szabó Lászlónak, aki helyet biztosított az eseménynek, s nagyszerű képekkel örökítette meg az est pillanatait.