Régi és új dalok
A legendás Bojtorján 1976-ban alakult meg a zenekar gitárosa, énekese, dalszerzője, Pomázi Zoltán vezetésével. A megszámlálhatatlan koncert és a megannyi határon innen és túl eladott lemez fémjelzi az egy egész korszakot meghatározó, több évtizedes múltra visszatekintő együttes hírnevét, mely 1999-ben Új Bojtorján néven alakult újjá. Ebben az új felállásban látogatott el az együttes a kanadai diaszpórába: Gál István (dobok), Kutasi Zsolt (pedal steel gitár), Pomázi Zoltán (ének, akusztikus gitár), Szula Miklós (basszusgitár). A montreali koncert házigazdája Nagy Enikő, a Csillagösvény Egyesület elnöke volt.
Gazdag, több évtizedet felölelő repertoárt hozott az együttes: a jól ismert, klasszikus karácsonyi énekektől (Kiskarácsony, nagykarácsony, Csengőszó, Suttog a fenyves, Száncsengő, Karácsony este jöjj el már, Ember, ember december, Kirje, kirje kisdedecske) a táncdalfesztiválok kedvelt slágerein át a népszerűvé vált saját szerzeményekig (Ha egy napon hazamegyek, Egy hétig tartó szerelem, Úgy szeretném, Összetartozunk, Vigyázz magadra, fiam) terjedt a skála, kisgyerekektől a nagyszülőkig minden generációt megszólítottak. A zenészek könnyen kapcsolatot teremtettek a közönséggel, hiszen a dalok mindenki lelkében visszhangra találtak, mindenki tudott valamilyen emléket fűzni a jól ismert dallamokhoz, a Honvágydal pedig különösen is mély tartalommal, üzenettel bírt az otthon számos lakója számára, akiknek a szívében talán már évtizedek óta ott él, és leküzhetetlenül újra meg újra feltör ez az érzés.
A másfél órás koncert nem csak karácsonyi hangulatot, de gyermekkori emlékeket is előidézett, hiszen – a szerző elmondása szerint – több dal születése is gyerekkori emlékképekhez kötődik. Az együttlét igazi ünnepi alkalommá vált, és finom vacsorával, jókedvű beszélgetések, nosztalgiázások közepette zárult.
Advent táján jó volt figyelmünket a karácsony közeledtére, a Megváltó születésére irányítani, lelkünket az ünnepre hangolni. Ebben volt segítségünkre az Új Bojtorján. Köszönjük!
