Bogyó egy esős reggelen megkereste a legjobb barátját, Babócát:
- Babóca! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Oregonba!
- Oregonba? Az meg hol van? - csodálkozott a katicalány.
- Hát Amerikában! - nevetett a csigafiú. - Az olyan messze van innen, hogy még Baltazár sem tudna odáig elrepülni!
- És mondd csak, Bogyó, miért szeretnél te ilyen messzire elmenni?
- Arra gondoltam, - mondta lelkesen Bogyó - hogy elmesélhetnénk az ottani magyar gyerekeknek a kalandjainkat! Azt hallottam, minden hónapban tartanak egy Magyar Ovit, szerintem nekünk is ott a helyünk!
Így hát a katicalány és a csigafiú felkerekedtek, és ellátogattak az oregoni magyar közösségbe. Vitték magukkal a kalandosabbnál kalandosabb történeteiket is.
Persze Maszatot és Hóchócot is meghívták a nagy útra! Októberben az ő történetükből tanulhattak a magyar gyerekek az őszi zöldségek és a fák színeiről. Sárga, barna és vörös falevelekből elkészítették az őszi koronáikat, Hóchócnak a bordó koronák tetszettek a legjobban, de Maszat szerint azok voltak a legjobbak, amiken még volt egy kis nyári zöld is.
A színcápában ezután jól elfáradtak, de szerencsére legjobban a cápa fáradt el - esélye sem volt a 8 fürge halacskával szemben!
A színkeresős játék közben bejárták a parkot, hogy mindenféle színben pompázó faleveleket, botokat keressenek. Hóchócnak ekkor bolondos ötlete támadt: keressék meg a legnagyobb botot, és azt cipeljék vissza a padhoz! Így hát az összes gyereknek össze kellett fognia: egyik húzta, másik vonta, de végül sikerült a hatalmas faágat odavinni a felnőttekhez. Tyű, mennyit nevettek közben!
Novemberben Bogyón és Babócán volt a sor, hogy meséljenek egyet a gyerekeknek. Bogyó rögtön tudta, hogy melyik történettel szeretné kezdeni!
- Hadd meséljem el, amikor meglátogattam a rokonomat, a vízicsigát!
Így hát az ovisok megismerkedhettek a vízi állatokkal. Nem csak Csiga Csaba, hanem a teknős, a cápa, a medúza, a kardhal és a gömbhal is mind szerepet kapott, de a legnépszerűbb egyértelműen a bálna volt! Miután mindenki lerajzolta a kedvenc halait, mocsárjárással átkeltek közöttük. Ádáz bálnák, cápák és ráják ólálkodtak köröttük, de szerencsére mindenki épségben átjutott a túlpartra!
Ezután csipeszekből tátogatós halakat készítettek, mindenki olyanra színezhette ki, amilyenre csak akarta! A legtöbben csíkosakat készítettek, de Babócának az a hal tetszett a leginkább, ami teljesen rózsaszín volt. Közben sokat beszélgettek Magyarországról, a Balatonról és a Fertő-tóról (amiről azt is megtudhatták a gyerekek, hogy bár sós a vize, sajnos nem élnek benne sem bálnák, sem polipok).
- Nagyon jó volt veletek játszani! - mondta a katicalány a nap végén.
- Remélem, következő alkalommal is találkozunk! - tette hozzá a csigafiú.
Sőt, Bogyóék barátai, a rénszarvasok mintha valami olyasmit is hallottak volna, hogy decemberben még lehet a Mikulás is ellátogat az Oregoni Magyar Oviba, mert meghallotta, hogy itt mennyi jó gyerek szokott közösen játszani.
