A szünet ellenére szép létszám gyűlt össze, s a gyerekek nem is tétlenkedtek sokáig, hamar nekiláttak a kalács készítésének. A sok szorgos kéz hamar megdagasztotta a tésztát és bizony amíg a kalács szép csendben keldegélt magában, azalatt a gyerekek nemez labdákat, virág koszorúkat és filc egereket készítettek. Kinek több, kinek kevesebb türelme volt a nemez labdákat hosszú-hosszú perceken át görgetni a kezében, az ezt követő körjátékokba azonban mindenki nagy örömmel csatlakozott. És ha valaki azt gondolta volna, hogy ennél nagyobb hangzavar már nem lehet az iskola falai között, az tévedett: akkor hágtak ám csak igazán tetőfokára az izgalmak, amikor kezdetét vette az akadályverseny! Együtt küzdöttek kicsik és nagyok, aki pedig épp nem a pályán bizonyított, az torkaszakadtából szurkolt társainak.
Mire az összes feladatot teljesítették a csapatok, a kalács is kisült, s a nap végén boldogan csipegethették a gyerekek munkájuk gyümölcsét.
S ha a tűző napot és a nyári meleget nem is tudtuk odavarázsolni, de egy biztos: sok szép emlékkel és kézműves portékával – na meg finom kaláccsal a pocakban – tértek haza a Cimbora Iskola tanulói az arató ünnepségről.
