Eltelt azóta 60 év. Azoknak, akik ennek a történelmi pillanatnak szem és fültanúi voltak, már gyermekeik és unokáik is születtek. És ezek az emberek ott vannak a világ minden pontján és ez az esemény a családi krónikák részét képezi.
Így van ez Uruguayban, Montevideóban is.
Uruguay talán messze van Magyarországtól, de ez nem jelenti egy percig sem azt, hogy kimaradt volna akár 1956-ban a fejlemények követéséből, vagy akár most a megemlékezésből. Az itteni magyarok mindig figyelték, hogy mi történik otthon, és ha kellett reagáltak azonnal. 1956-ban szimpátia tüntetéseket szerveztek és azonnal adomány gyűjtést szerveztek, melyeket aztán a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével juttattak el Magyarországra és a menekülttáborokba. Most 2016 október 23-án vasárnap pedig összegyűltek, hogy megemlékezzenek 56-ról, közösen.
Október 23-án vasárnap megtelt az Uruguay-i Magyar Otthon díszterme olyanokkal, akik emlékezni akartak, akik nem felejtették el 1956-ot.
Együtt töltötték ezt a délutánt olyanok is, akik más programra ritkábban jönnek el. Nagy érdeklődéssel hallgatták a program részét képező történelmi előadást és a dokumentum filmet is ami bemutatásra került.
A tervezett program végén egy idős hölgy szót kért, és azt javasolta, egy perces néma csenddel tisztelegjünk az elesettek emlékére. Ezt követően pedig váratlanul kis csoportokba tömörültek az emberek és elkezdtek beszélgetni, megosztani a személyes emlékeiket.
Nagy öröm volt ezt látni, hogy új színben ragyogtak az arcok, ahogy a szüleikről, nagyszüleikről vagy saját fiatalkori önmagukról beszélgettek 56 tükrében.
