Viszlát Anglia!

Megkésett beszámoló

/ Boldizsár Zsófia Ágnes /
boldizsar.zsofia.agnes képe
Ez az írás már régóta érlelődik a lelkemben, mert nehéz volt friss élményként szavakba önteni. A koronavírus járvány kezdetekor mit sem sejtettem, sejtettünk arról, hogy ez fogja ösztöndíjas létünk külföldi programszakaszának végét jelenteni. Gondolom, sokak által ismert most az az érzés, amit az élet pár nap, pár hét alatti teljes átalakulása von maga után.
Március 15-i megemlékező kávézás, beszélgetés ChesterbenMárcius 15-i megemlékező kávézás, beszélgetés ChesterbenMárcius 15-i megemlékező kávézás, beszélgetés ChesterbenMárcius 15-i megemlékező kávézás, beszélgetés Chesterben

Mentorhelyettesemmel, Kádárné Szász Hildával régóta terveztük a 2019-20-as tanév egyik legnagyobb eseményét: a Magyar Kulturális Napot. Úgy gondoltuk, hogy a március 15-i rendezvényt egy tartalmas, egész napos kulturális nappal kötjük össze Chester közösségi házában, a Storyhouse-ban. Érdekes lelki folyamat zajlott le mindkettőnkben, ahogy a töretlen lelkesedésünk elé szép sorban épültek a falak a koronavírus járvány előrehaladtával. Két nappal a rendezvény előtt mondtuk le a programot, mert egészen addig még láttunk benne lehetőséget. Utolsó utáni lehetőségként Hilda remek ötletét hirdettük meg a Chesteri Magyar Közösség csoportjában: szeretettel meghívtuk azokat, akik terveztek a szombati programmal, egy könnyed kávézásra a Stroyhouse-ba. Össze is gyűlt a maroknyi kokárdás csapat, akikkel egy-egy kávé mellett, ha nem is a Pilvaxban, de megemlékeztünk a szabadságharcot övező eseményekről, huszárcsákót hajtogattunk, felolvastuk a Nemzeti dalt, a 12 pontot és az alkalomhoz illő dalokat is elénekeltük. Az egész délután nagyon jó hangulatban telt, és bár érzékelhető volt a világjárvány okozta feszültség, de ez talán még hozzá is járult ahhoz, hogy  jobban átéljük az 1848-as eseményeket.

Egy hétre rá költöztem haza az utolsó járattal, ami Manchesterből Budapestre indult. Ha a külföldi programszakasz ilyen rendhagyó módon, kapkodva és búcsú nélkül is zárult, bízom benne, hogy minél hamarabb újra találkozhatok az általam megismert közösségek kedves tagjaival. Addig pedig igyekszünk megragadni a technika biztosította lehetőségeket a kommunikációra, tanításra, együttlétre!