Mozgalmas hónap áll mögöttem, mert végre minden együttesben megkezdhettem a tanítást, és jövőbeli rendezvényekre való felkészülést, melyekből szerencsére nem lesz hiány. A tánctanítás mellett egyre több emberrel sikerül megismerkednem, kapcsolatot kialakítani, ezáltal közelebb kerülni az itteni magyarokhoz, és megismerni életüket. Az új ismeretségek sok lehetőséget rejtenek magukban, köztük annak lehetőségét, hogy minduntalan megerősítik, hogy az a munka, amit itt végzünk, milyen fontossággal bír.
Július hónap talán egyik legfontosabb rendezvénye a Cserkész Anna Bál volt, ahol a Gyöngyösbokréta Tánccsoport gyermekcsoportja, valamint a Magyar Kultúrkör Táncegyüttese is fellépett. A Gyöngyösbokréta egy moldvai koreográfiát adott elő, melyben én is táncoltam a gyermekekkel, míg a Kultúrkör előadásában palatkai, szatmári és kalotaszegi táncokat láthatott a közönség. Mind a két csoport szépen helytállt, és nagy tetszést aratott a közönség körében.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, hiszen augusztus 6-án jön a következő fellépés. A Viktóriai Magyar Tanács egy műsoros vacsoraestet rendez, az október 23-i megemlékezésekre való adománygyűjtés céljából, ahol már minden csoport, melyben tanítok fel fog lépni. Az alkalomra reményeim szerint a Kultúrkör csoportja egy általam betanított koreográfiát is elő fog adni, mely koreográfia témáját tekintve emléket állít az 56-os forradalomnak.
A tánctanítás mellett a többi melbourne-i KCSP ösztöndíjassal elkezdtünk dolgozni egy augusztus 20-i ünnepség programtervén is, mely az előzetes megbeszélések szerint augusztus 28-án kerül bemutatásra. További feladatunk lesz majd a közeljövőben ellátogatni az idősek otthonába, ahol majd egy-egy előadással mutatkozunk be, és viszünk egy kis színt az idős emberek életébe.
A jövőt tekintve nagy lelkesedéssel vágok bele a rám váró feladatokba, és folytatom a már megkezdett munkámat a melbourne-i magyarság köreiben.
