Harmadik hete vagyok Ausztráliában, a Gold Coast-on. A Budapestről ide vezető 44 órás út igen kimerítő volt, főleg mivel egyedül utaztam, és még soha nem repültem korábban. Így gyakorlatilag a mentorom, Horváth Gyöngyi nyakába borultam a reptéren, mikor hosszas levelezés után végre találkoztunk. Gyöngyi befogadott otthonába is, a következő 6 hónapban nála fogok lakni. Bár sok minden más, mint Magyarországon (a közlekedés, a város arculata, nem szokás borravalót adni, a buszt pedig le kell inteni), mégis otthon érzem magam, hiszen bárhová megyek, magyarokkal vagyok körbevéve, akik mindenhol nagy szeretettel fogadnak, akár otthonaikban is egy-egy vacsorára. Már most rengeteget tanultam a beszélgetésekből, hogy miért vándoroltak el otthonról, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, mi hiányzik a legjobban Magyarországról.
Még 3 hete sincs, hogy itt vagyok, máris sok programon vettem részt. Megérkezésem másnapján volt egy nagyszabású latin est (részletes beszámoló: ide kattintva olvasható), a vasárnapi istentiszteletek alatt foglalkozom a gyerekekkel (Brisbane-ben és Gold Coast-on egyaránt), csütörtökönként tanítok a Szivárvány Gold Coast-i Magyar Iskolában, valamint játszóházakat is szervezünk. Ezen kívül lankadatlanul tervezgetjük a magyar közösség programjait; legközelebb a Kenyérszentelésre kerül sor, amire külön készülünk a gyerekekkel is egy rövid műsorral.
Nagyon várom a következő fél év eseményeit, természetesen mindenről be fogok számolni.
,,Bizonyos, hogy minden igazi utazás értelme a hazajutás, s az ember megkezdi a hazatérést abban a pillanatban, amikor útra kel." (Márai Sándor)
