Áprilisi napok Berlinben
Bár nagyon hiányzik, hogy a gyerekekkel képernyők segítsége nélkül találkozzunk, jó legalább így látni őket, tudni, hogy jól vannak, és még ha nem is ugyanazzal a hatékonysággal, de folytatni azt a munkát, amit egész évben végeztünk.
A következő ötleteket annak reményében osztom meg, hogy kicsi gyerekekkel foglalkozó ösztöndíjas társaim vagy más pedagógusok hátha találnak benne olyasmit, amit a maguk hasznára tudnak fordítani, és a saját csoportjaikban felhasználni.
Az berlini magyar ovis csoportokkal április eleje óta heti rendszerességgel találkozunk 30-45 perces videóhívások keretén belül. Mivel 3 ovis csoportunk van összesen 30 gyerekkel, heti 2-3 időpontra osztjuk szét a gyerekeket.
Eddig két mesét dolgoztunk fel bábelőadás formájában, Zelk Zoltán: A három nyúl című verses meséjét és A falánk tyúkocska című burmai népmesét. A gyerekek nagyon élvezték az előadásokat.
A mese után természetesen mindig játszunk is valamit. Például jól bevált játék az ovisoknál és a kisiskolásoknál is, hogy egy adott színű vagy formájú tárgyat keres mindenki a környezetében. Ez kicsit megmozgatja őket, és közben gyakoroljuk a színek és formák magyar nevét is.
Mindig hagyunk időt a beszélgetésre is, hogy a gyerekek elmesélhessék, megmutathassák mit csinálnak otthon.
A Föld napjára is készültünk programmal. Mindenki csupa kék vagy csupa zöld ruhába öltözött, volt, aki még az arcát is befestette. A színeknek megfelelően 2 csapatot alkottunk, és így utánoztuk a föld és a víz formáit és mozgásait. Elolvastuk Orgoványi Anikó: A föld napja című versét és a földgömbön megkerestük a versben elhangzó területeket. A kisebbekkel a Földön élő állatokat utánoztuk, a nagyobbakkal pedig a megújuló energiaforrásokat (szélmalom, napsugarak) és hétköznapi tevékenységeket, amikhez mind-mind szükségünk van vízre.
Az online foglalkozások mellett a szülőknek küldünk ötleteket, színezőket, játékokat és meséket. Ezek egyike volt például Az égig érő paszuly című magyar népmese. Egy befőttesüvegbe mi is elültettük a varázsbabszemeket, és várjuk, hogy nagyra nőjenek.
A Magyar Iskola Előkészítő csoportjának (iskolába készülő ovisok és első osztályosok) az ovisokhoz hasonló foglalkozást tartunk, nekik is előadjuk a meséket, beszélgetünk és játszunk.
Lehetőségem volt még két magyar iskolás csoport óráján is segíteni. Az Alapozó-Középhaladó csoportban a Simon mondja/Kapitány mondja játékkal gyakoroltuk a felszólító módot, a Haladó csoportban pedig a Föld napjával kapcsolatban beszélgettünk, kvízt és Ország, várost játszottunk, és az egyik diák kiselőadást tartott a tasmán tigrisekről. A gyerekek kapnak feladatokat otthoni megoldásra is.
A másik izgalmas projekt, amit a tavaszi szünetben elindítottunk, a Berlini Magyar Iskola első iskolaújságja. Ezzel kívánjuk az otthon töltött időt még izgalmasabban és még több magyartanulással, gyakorlással tölteni. Már gyűlnek a jobbnál jobb cikkek, alkotások és keresztrejtvények, amiket az újságban közzé fogunk tenni. Nagyon reméljük, hogy mire elkészül az újság, már személyesen adhatjuk át a gyerekeknek!
