A Közép-Európa egyik legfontosabb kegyhelyének számító Mariazell évszázadok óta a találkozások helye: az istenkeresésé, a nemzetek közötti testvériségé, és mindazoké, akik a Szűzanyához fordulnak oltalomért. A hívek a Boldogságos Szűzanyát „Magna Mater Austriae, Magna Domina Hungarorum, Mater Gentium Slavorum” néven tisztelik – vagyis Ausztria Nagyasszonyaként, a Magyarok Nagyasszonyaként és a Szláv Népek Anyjaként. Ezek a titulusok kifejezik a kegyhely történelmi és kulturális sokszínűségét, valamint nyomatékosítják, hogy Mária minden nemzet és nép számára az anyai gondoskodás és a béke forrása.
A zarándoklat ünnepi szentmiséjét Mohos Gábor, a külhoni magyarságért felelős püspök mutatta be, éppen püspöki kinevezésének évfordulóján. A liturgia kezdetén P. Michael Staberl OSB, a mariazelli bencés közösség elöljárója köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve arra, hogy Mariazell az a hely, ahová az emberek különböző élethelyzetekből, mégis közös reménnyel érkeznek: hogy a Szűzanya közbenjárását kérjék életük gondjai és örömei között.
A hívekhez Szabó Ernő atya, az ausztriai magyarok főlelkésze, a zarándoklat főszervezője is szólt. Köszöntötte a jelenlévő papokat és világi vendégeket, köztük Varga Jánost, a Collegium Pazmanianum rektorát, Molnár Ottó prelátust, aki harminckilenc évvel ezelőtt éppen Mariazellben részesült a papság szentségében, Godzsa Tamás István premontrei atyát, valamint Reich László Ciprián kapucinus atyát.
A főlelkész tisztelettel köszöntötte Szilágyiné Bátorfi Editet, Magyarország bécsi nagykövetét, és dr. Vejkey Imrét, országgyűlési képviselőt, Wurst Erzsébetet, a Kaláka-Club elnökét, továbbá a Máltai Lovagrend jelenlévő tagjait is.
Mohos Gábor püspök szentbeszéde a hit, a hűség és a lelki megújulás üzenetét hordozta. Rámutatott, hogy az idei esztendő különös jelentőséggel bír: szentévet ünnepel az Egyház, és ötven éve hunyt el Mindszenty József bíboros, akinek példája ma is irányt mutat. A püspök Szent István király felajánlását idézve emlékeztetett arra, hogy a magyarság történelme kezdetétől fogva a Szűzanya oltalmában él:
„Mária nemcsak közbenjárónk, hanem a nemzet ügyeinek őrzője. Ő az, aki életével megtanítja, hogy a hit nem puszta elmélet, hanem cselekvő bizalom Istenben.” Hangsúlyozta Isten szavának teremtő erejét: „Az Isten szava életet adó szó. Amit Ő kimond, az megvalósul. De a hitetlenség elzárja a kegyelem útját – ezért a hit nemcsak ajándék, hanem feladat is: hogy hagyjuk, hogy Isten cselekedjen bennünk.”
A püspök történelmi példákkal mutatta be az imádság erejét: „Ausztriában az ötvenes években a rózsafüzér-imádság ereje segítette elő, hogy békésen kivonuljanak a megszálló csapatok, a Fülöp-szigeteken pedig a hívő nép imádsága akadályozta meg a vérontást.”
A Szűzanyát a béke királynőjeként szólította meg, arra buzdítva a híveket: „Kérjük tőle a békét, mert a mi imánk megnyitja az utat Isten kegyelme előtt.” Mindszenty József örökségét idézve hozzátette: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.”
Homiliáját a lelki megújulás szükségességével zárta: „Ha Európában még van remény, az csak onnan fakadhat, hogy lélekben újulunk meg – belülről, az Istennel való személyes kapcsolatból. A megtérés nem egyik napról a másikra történik, de biztos útja a békének és a közösség újjáépítésének.”
A szentmise után a hívek a Mariazellben nemrég felavatott Mindszenty-szobornál imádkoztak, Isten szolgájának boldoggá avatásáért, majd Mohos Gábor püspök vezetésével járták végig a keresztutat. A zarándoklat csendes, imádságos légkörben zárult, a résztvevők lélekben megerősödve, a közösség erejét megtapasztalva tértek haza. A szervezők hálás köszönetet mondtak a mariazelli bencés rendháznak, valamint Makai Lajosnak, a bazilika turisztikai igazgatójának, akik segítségükkel és támogatásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a lelki találkozás méltó módon valósulhasson meg.
/Képek: Soproni Mónika/
