A rendezvény különlegessége immáron negyedik éve, hogy a Menorah Kórus vezetője, Ruti Worrall különböző vallású kórusokat hív meg a 300 fős közönség szórakoztatására. Igen, a lényeg a nagyszerű zenei élményen túl a soknemzetiségű Angliát képviselő csoportok együtt éneklése!
S hogy mi magyar táncosok hogyan kerültünk a kórusok közé idén? Nagyon egyszerű a magyarázata: a kórusban énekel egy magyar hölgy, az ő ajánlatára, s mivel Ruti is magyar származású (édesanyja révén, de nem beszél magyarul), azonnal igent mondott. Végül is mi is énekelünk a karikázóban!
De ennél sokkal többet és sokkal meghatóbbat élhettünk át a koncerten! A Birchfields Primary School kisdiákjai után a londoni St Martin-in-the-Fields kórusa következett, ezután táncoltunk és énekeltünk mi magyarok, majd a programot a helyi Menorah Synagogue kórusa zárta. S ezután következett a valódi csoda: a finálé! Az esemény összes énekese és mi magyar táncosok a színpadon álltunk, s közösen énekeltük a közönséggel Ruti irányításával az Örömódát angolul, a Kol ha-o-la ku-lo-t héberül, a Hair című musicalból az Aquarius-t és a Let the Sun shine-t és persze a Hallelujah-t angolul.
Fantasztikus volt! S persze a legnagyobb élményt mégis csak az a pár perc jelentette, amikor a háromszáz ember a Tavaszi szél dallamát magyarul énekelte! Néztem a közönség arcát, s mindenki teljes odaadással zengte a dalt, olvasta a szöveget a kivetítőről. Nem számított, hogy mit visel a fején, hogy milyen színű a bőre, hogy mi az anyanyelve, hogy hogyan imádkozik.
A zene, a közös ének valóban egyformává tette a dalolókat aznap este!
Szerettem ott, azon a színpadon állni és énekelni... Az meg csupán ráadás volt még a lelkemnek, hogy a koncert után a teremből kimenő vendégek rám mosolyogtak, s megköszönték a táncunkat és gratuláltak a szereplésünkhöz, s a gyönyörű viseleteinkhez!
