ITT-OTT Találkozó 2017, Lake Hope, OH
Idén 41. alkalommal rendezte meg a Magyar Baráti Közösség az ITT-OTT elnevezésű találkozóját az Ohioban található Lake Hope mellett. A táborhely maga volt a megnyugvás és békesség szigete, fákkal sűrűn borított szerpentines út vezetett fel a hegyre, ahonnan csodálatos kilátás nyílott a Reménység tavára.
Ebben az évben körülbelül 110 fő vett részt a táborban. Ebből 16 gyermek volt és az ifjúság is 20 fővel képviseltette magát. Remek hangulatban telt a hét, és nagyszerű társaság volt együtt és ily módon itt a táborban is közösen élhette meg a magyarságát mindenki.
Több érdekes programon lehetett részt venni a tábor ideje alatt. A hét témája Zene, Élet, Lélek volt, ennek szellemében több zenés műsort hallhattunk. Magyarországról a Török Testvérek tiszteltek meg zenéjükkel, akik különböző népdalok, versek feldolgozásait hozták magukkal, illetve Juhász Zoltán a magyar pásztorhangszerek zenei képviselőjeként mutatta be nekünk a különböző furulyák és dudák kellemes hangzásvilágát. Mellettük Kolozsvárról érkezett Balla Sándor operaénekes, aki testvérével, a zongoraművész Zsuzsánnával együtt ragyogó előadást nyújtottak. Első fellépésükön az Elindultam szép hazámból című dallal kezdtek, amivel már a legelején könnyeket csaltak a hallgatók szemébe. Beleborsózott az ember háta, ahogy Sándor elkezdett énekelni. Egy nagyon szépen felépített előadást hallhattunk tőlük. A közönség lelkéhez szóltak a dalokkal. Az előadott népdalok mindegyike egy-egy leírás volt arról, milyen érzéssel lehetnek a hazájuktól távol élő magyarok, hiszen sokan külső kényszer hatására hagyták el otthonukat és nap mint nap küzdeniük kell ezzel az érzéssel.
Ez a tábor kulturális értékeket is hordoz magában, így rengeteg érdekes előadást is lehetett hallani. Jókay Károly a reformációra emlékezve tartott előadást, melyben sok érdekfeszítő dolgot osztott meg velünk. Mellette Ludányi Andrással kerekasztal-beszélgetést is folytattak a vallási közösségek jövőjéről. Somogyi Balázs is rendkívüli előadást nyújtott a nyelvújítás jelentőségéről. Bokor Erika és Minger Hajnal pedig Arany Jánosról emlékeztek meg, amelyet kötetlenebb, érdekes előadásban láthattunk, hallhattunk.
Én az ifjúsági és gyermekprogramért voltam felelős, ezekben segédkeztem. Az ifjúság ebben az évben szép számban képviseltette magát, így rengeteg jó programot tudtunk csinálni együtt. Nagyon kellemes társaság jött össze ezen a héten, akikkel élmény volt minden perc. Közös vacsoráink voltak, minden este más táborlakó fogadott be minket és készített nekünk finomabbnál finomabb ételeket, amelyekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani. Mindenhol nagyon finomat ehettünk és jókat beszélgethettünk közben.
Délutánonként a többi táborozóval együtt élvezhettük a tó kellemes vizét. Sokat nevettünk és játszottunk a parton és a vízben is egyaránt. Ilyenkor volt érezhető, hogy ez a közösség, mint egy nagy család van jelen itt a táborban. Rengeteg vicces élményt éltem meg velük, amelyre mindig szeretettel fogok gondolni.
Délelőttönként én a gyerekprogramban segédkeztem ahogy időm és más elfoglaltságaim engedték. Nagyon hálás feladat volt a gyerekekkel foglalkozni. Rengeteg szép dolgot készítettek, a gyerekprogram felelős, Geréb Szende kreatív ötleteinek hála. A kicsik is nagyon élvezték a feladataikat, jó volt látni csillogó szemeikben a lelkesedést.
Ezen kívül pénteken megkaptam feladatnak, hogy én legyek a napi programfelelős. Először vonakodtam a dologtól, hiszen nem sokat szoktam szerepelni közönség előtt, viszont mivel hét végére már sok mindenkivel megismerkedtem, így már nem volt bennem félelem amikor kiálltam eléjük, hiszen ismerősként barátként állhattam ott és konferálhattam az eseményeket. Nagy megnyugvás volt ez számomra és örömmel teljesítettem ezen feladatomat.
Igyekeztem több mindenben részt venni a hét folyamán, kihasználni a találkozó adta sok-sok programlehetőséget. Így kerültem be a kórusba is, ami szintén jó és vicces élmény volt. A kóruspróbák mindig jó hangulatban teltek, és a társaság is zseniális volt.
Ezek az emberek, akik valamilyen úton módon elhagyták a hazájuk itt egyesülnek évről évre és emlékeznek meg szeretett földjükről. Nehéz szavakkal kifejezni azt, hogy milyen egy ilyen közösségben lenni, látni, ahogyan megélik a magyarságukat itt kint napról napra. Több mindenkivel beszélgettem a hét folyamán és mindenki nagy szeretettel beszélt az otthoni dolgokról. Érdekes beszélgetéseken vettem részt miként éreznek ezek az emberek a hazájukkal kapcsolatban. Ezeket az élményeket és érzéseket egy nagyon kedves erdélyi barátom egyik írásos művében fogalmazta meg oly módon, hogy talán mi is kicsit átélhetjük ezeket a dolgokat és jobban belegondolhatunk elszakadt honfitársaink helyzetébe.
„Sűrűn csillagos volt az ég. Imádkoztam egyet és a csillagokkal szenderültem álomba. Ha most felnézek az égboltra akkor ugyanazt látom, mint akkor. Nézz fel fiam. Látod, hogy mennyire messze vannak a csillagok hozzánk képest és hogy mégis mennyire közel vannak egymáshoz? Minden csillag az égen egy-egy magyar ember és ahogy láthatod, van amelyik közel van egymáshoz, van amelyik távol van mindentől és mindenkitől de magyar. És az egész égbolt a világ. Mindenhol ott vagyunk és türelmesen várjuk, hogy haza térhessünk. Együtt legyünk, eggyé váljunk.”
(Szénás Zalán)
Nagyon sok jó élményt szereztem ezalatt a hét alatt, sok értékes embert ismerhettem meg, sok mindennel gazdagodhattam amiért nagyon hálás vagyok. Szeretettel fogok mindig visszagondolni erre az időre és remélem egyszer még visszatérek ebbe a tárborba. Nagyon szépen köszönöm ezúton is a lehetőséget, hogy részt vehettem a találkozón és hogy szeretettel volt mindenki irántam, befogadtak a közösségbe. Nagyon örvendek és nagy megtiszteltetés volt a Magyar Baráti Közösség KCSP-s ösztöndíjasának lennem.
