"Mi az, hogy feltámadt?"
Az alkalmat április 13-én tartották meg a müncheni testvérek, Merka János katolikus plébános és Csákvári Dániel református lelkész társaságában. A téma pedig a feltámadás volt, „Mi az, hogy feltámadt?” címmel. Ez a kérdés azért fontos, mert ahányféleképpen lehet hangsúlyozni, annyiképpen lehet érteni azt, hogy feltámadt. Ezért is lehetséges és érdemes a feltámadásról beszélgetni, mert nagyon sok kérdést felvet, és nagyon sok válasz adható rá. S ahányféleképpen képesek vagyunk megfogalmazni a gondolatainkat, annyiféleképpen juthatunk el a „Mi az, hogy feltámadt?”-tól odáig, hogy „Hiszem és meg vagyok győződve, hogy feltámadt!”-ig.
A beszélgetés ezen az estén nem frontális formában zajlott, hanem egy asztalt körbeülve, hogy lebontsák a távolságot és a feszültséget. Ennek a közvetlenebb formának megvolt az áldásos hatása, ugyanis sokkal nyíltabban tudtunk beszélgetni, mint korábban bármikor. A kérdések nagyon széles spektrumot jártak körbe: felmerült például, hogy miért mondjuk Tamásra, hogy hitetlen, hisz nem lehetett könnyű elhinniük ezt? Vagy: Miért maradt Krisztus 40 napig itt a földön feltámadása után? A „feltámadás” szó az ógörögben csak a feltámadás cselekményére vonatkozott-e, vagy használták-e más szövegkörnyezetben? Milyen volt a feltámadott teste Krisztusnak? Miért ünnepeljük sokszor majdnem ugyanúgy a feltámadást, mint a nagypénteket?
Ahogy láttuk, jó kérdésekből nem volt hiány. A válaszok és a hozzászólások pedig igyekeztek feleletet adni a kérdezőknek. Gondolkodtunk azon, hogy Tamás hitetlenségén sokat morfondíroznak, és sokszor lenézik őt, pedig magunkat ismerve tény, hogy mi is könnyedén a „Hiszem, ha látom” csapdába estünk volna. Vagy például: Jézus feltámadása után felkészítette tanítványait a szolgálatra, arra, hogy hirdetni tudják őt, s hogy megtapasztalják az élő Úrral való személyes kapcsolatot. Szóba került az, hogy a feltámadás szó leginkább a feltámadásra, mint cselekményre utal, s hogy figyeljük meg, az átvitt értelmű jelentések is mind valamilyen statikus helyzetből való aktív mozgást festenek le. A húsvéti öröm eltűnése, a nagypénteki hangulat megjelenésével kapcsolatban elhangzott az a hangsúlyos mondat, mennyire fontos az, hogy öröm része legyen az életünknek valamilyen formában, ha a feltámadást nemcsak fejben, hanem szívben is megéljük. Istentiszteleteink kiüresedésének egyik oka, hogy nem merünk felszabadultan örülni ott, ahol valóban szabad: az élő Isten színe előtt.
Természetesen ezen kívül még sok más is szóba került, de amint ezek a kérdések és válaszok is jól mutatják: akad igény arra, hogy beszólhassunk a papoknak és a lelkészeknek, és arra is akad igény, hogy ők mindennapi módon válaszoljanak nekünk. Köszönet illeti Merka János és Csákvári Dániel lelkipásztorokat az aktív szolgálatért, magyarországi testvéreinket a támogatásért és a sok segítségért, de legfőképpen Istenünket, hogy végig velünk volt és megtartott bennünket!
Soli Deo Gloria!
