Az eddig megszokott rutinunk megváltozott, alkalmazkodnunk kellett az új helyzethez. Ez a melbourne-i Árpád Otthonban sem történt másként, az itt élő idősek életében is változás történt. A szokásos ülőhelyek az étkezőasztaloknál, a rendszeres torna, a havi misék, a kirándulások, mind-mind átalakultak.
Ezért nagyon nehéz feladat volt, hogy a keresztények legnagyobb ünnepét, a húsvétot úgy tudják megünnepelni az idősek, hogy azután lelkileg feltöltődve érezzék magukat. Az ünnepre való felkészülést már a nagyhéten elkezdtük. Két alkalommal is részt vehettek a lakók virtuális keresztútjáráson. Először én olvastam fel egy kimondottan idős embereknek szóló keresztutat, amihez a televízión keresztül kivetítettem az egyes stációkat. A második alkalommal egy budapesti hölgy felajánlásával vehettünk részt Jézus útján, ami a Golgotára vezetett. Ez egy hangfelvétel volt, amelyben minden egyes állomásnál gyönyörű ének és vers hangzott el. Nagypénteken, amikor Jézus kereszthalálára emlékezünk, két dolgozóval előadtuk a Passiót, János evangélista írása szerint a Bibliából. Ez meglepetés volt a lakóknak, nem tudták előre mivel készültünk nekik. Öröm volt látni a meghatódottságot az előadás végén. Szerettük volna, hogy a szent háromnap ne teljen el úgy, hogy az idősek nem vettek részt szentmisén. Ezért online az itteni magyar atyák közreműködésével közvetítettük a miséket, így is segítve az ünnep örömének megélését.
Igazodva az újonnan kialakult körülményekhez minden tőlünk telhetőt igyekeztünk megtenni annak érdekében, hogy meghitté tegyük ezt az ünnepet a lakók számára. Így együtt tudtunk örülni a húsvéti csodának, Jézus feltámadásának.
