A sydney-i magyarság mindennapjait októberben számos rendezvény tette színesebbé, mely események sorát a Kengugró Ausztrál–Magyar Néptáncegyüttes fennállásának 40. évfordulója alkalmából megrendezett jubileumi est zárta.
A jubileumi gálának az ashfield-i Lengyel Klub adott otthont, ahol lázas készülődés folyt már órákkal az előadás kezdete előtt. A jelenlegi táncosok mellett az előadásba igyekeztünk bevonni már nem aktív, de valaha volt tagokat is, akik a meghívásnak eleget téve szép számmal közreműködtek.
Az estét egy kalotaszegi koreográfiával nyitottuk, mely tánc – az elmúlt 9 hónap után bátran kijelenthetem – a táncegyüttes kedvence. Ehhez és minden más bemutatott koreográfiához természetesen a Transylvaniacs zenekar szolgáltatta a talpalávalót, akik a táncegyüttessel hosszú évtizedek óta szervesen együttműködnek és dolgoznak.
A műsorszámok között Adam Spaits és Turcsányi Attila rangidős kengugrósok szórakoztatták a közönséget, illetve osztottak meg információkat a jelenről, a múltról és az aktuálisan soron következő számokról is. A továbbiakban vajdaszentiványi és mezőségi táncokat, illetve zenekari számokat láthatott és hallhatott a közönség. Az est különlegessége az idei évben elindított népzenei workshop tanulói által eljátszott műsorszám volt, melyre egészen idáig nem volt példa. Ebben is megmutatkozott a Sydneyben népművészeteinkkel foglalkozó közösség kitartása, melynek gyümölcse egy remélhetőleg hosszú jövő elé néző népzenei szakkör.
Az utolsó, mezőségi koreográfiát követően bárki csatlakozhatott a nagy közös fináléhoz, amelyben legszerényebb becsléseim szerint is legalább 50 ember táncolt együtt. Ezt követően táncház kezdődött, illetve rég várt baráti beszélgetések.
Felemelő érzés volt egy ilyen közösség része lenni és annak életében részt venni 9 hónapon keresztül. Örvendek, hogy ez a rendezvény zárta a Sydneyben ösztöndíjasként töltött időszakomat. Hajrá, Kengugró!
