Az igehirdetés szolgálatát gyülekezetünk lelkipásztora, Csákvári Dániel végezte, hiszen mi voltunk a vendégek Augsburgban. A liturgia maga több imádságból, közös- illetve kórusénekekből, ráfelelő imádságból, igeolvasásból, igehirdetésből és az egyetemes hitvallás elmondásából állt. A két gyülekezet az ilyen alkalmakkor mindig úgy készül, hogy az ökumené jegyében együtt tudjon Istenre figyelni. Ehhez azokra az értékekre kell figyelnünk, amik közös kincsek: a bizonyosság, hogy Jézus Krisztus mindannyiunkért meghalt és feltámadt, hogy van szószólónk az Atyánál, és hogy él az Úr, aki megformált mindegyikünket. Mert noha vannak bizonyos elválasztó falak, amik elválasztják a két egyházat és felekezetet, ezt hosszú történelmi események alakították ki. De abban mind egyezünk, hogy egy egyházhoz: a Jézus Krisztus gyülekezetéhez tartozunk mind, akik elfogadjuk Őt! Az istentisztelet után pedig közösen részt vettünk egy szeretetvendégségen, ahol nagyon jót beszélgettünk, sőt, a közösség egy része megörvendeztetett minket egy spontán kialakult népéneki bemutatóval is. Az én feladatom ezen a napon igeolvasás volt, illetve a kórusban való szolgálat, aminek örömmel és lelkesen tettem eleget.