Noha rendkívül szeretem a főzést, mégsem ez lett végül az utam.
Gyermekkoromtól fogva Balatonőszödön élek, ami csupán pár kilométerre van a Balatontól, így nem csoda, ha szívemben különleges helyet foglal el a „magyar tenger”. Azonban mégis mindig örömmel kirándulok az országban, mert lenyűgöz, hogy sokféle hagyományunk és területi sajátosságunk ellenére mennyire érezhető az, hogy mind egyformán magyarok vagyunk.
A középiskolát Kadarkúton végeztem, ahol az érettségi után szakácsnak tanultam. Ez idő alatt diákvezető és egy rövid ideig az iskolai újság szerkesztő segédje is voltam, de ezt mégis csupán szárnypróbálgatásnak érzem ahhoz képest, amivel úgy hiszem, foglalkoznom kell. Mert noha rendkívül szeretem a főzést, mégsem ez lett végül az utam. Hála Istenünknek, református teológus lettem, jelenleg negyedik évfolyamos vagyok a Pápai Református Teológiai Akadémián, és reménység szerint református lelkész lesz belőlem.
Teológiai tanulmányaim alatt számtalan helyre jutottam el, sokféle emberrel találkoztam, sok életet láttam, de a közös ezekben mindig az volt, hogy keresztyén közösségben lehettünk együtt. Különösen szeretek fiatalokkal foglalkozni, amire a táborok, a Csillagpont és pápai osztályteológus program különösen sok lehetőséget, és ezzel együtt különösen sok szép emléket és tapasztalatot adott.
Így számomra az itthon szépsége, a hazai ételek és a magyar reformátusság az, ami kialakította és megerősítette magyar identitásomat és szolgálni akarásomat. Ezzel a lelkesedéssel szeretnék a Müncheni Magyar Nyelvű Református Gyülekezetben szolgálni, és építeni a külhoni testvérekben a magyarsághoz, a magyar reformátussághoz és a Krisztushoz tartozás vágyát és örömét.