Ilyen távlatból már jól látjuk, hogy a negatív következmények mellett meglepően sok pozitív hozadéka is lett ennek az időszaknak és átélhettünk rengeteg megmosolyogtató, vagy éppen szívet melengető pillanatot is. Ezekből a pillanatokból szeretnék megosztani veletek néhányat.
Az online munkavégzés első időszakában a legfelemelőbb élmény számomra az volt, hogy svédországi ösztöndíjas társaimmal milyen komoly összefogás indult közöttünk gyakorlatilag az első pillanattól kezdve. Szerencsére előtte is jó kapcsolatot ápoltunk, de többnyire mindannyian a saját közösségeink, városaink kulturális életének szervezésével voltunk elfoglalva. Amint megérkezett a hír, hogy haza kell térnünk és átállni online munkavégzésre, rögtön megindult az élénk eszmecsere. Amellett, hogy mindenki igyekezett mihamarabb megoldani a hazajutását, miközben pár nap alatt kellett felszámolnia az addigi svédországi életét, pár óránként felmerült egy-egy újabb ötlet arra, hogyan is helyezhetnénk át eddigi tevékenységeinket az online térbe, amelyben közös ötletelésünk eredményeképpen gyakorlatilag szünet nélkül – csak éppen megváltozott formában – tudtuk folytatni a munkát egyesületeinkkel.
Szintén ennek az összefogásnak eredményeképpen vehettek részt a stockholmi közösség tagjai is Lohn Annamária, jönköpingi ösztöndíjas társam virtuális múzeumi sétáin, vagy élvezhették az uppsalai gyerekek Bálint Réka, halmstadi ösztöndíjas társam mesés gyermekfoglalkoztatóit, ahogy az általam összeállított feladatsorok is eljutottak a többi svédországi szervezethez, hiszen – ahogy a legelején megbeszéltük és azóta is szuperül működik – minden elkészült munkánkat, programunkat megosztjuk egymással és egymás közösségeivel.
Emellett számos olyan visszajelzés érkezett az online munkában részt vevő gyermekektől és szüleiktől, amik segítettek átlendülni a mélypontokon, mert – valljuk be – abból is akadt bőven ebben az új, szokatlan és sokszor nehéz helyzetben.
A kedvenceim közé tartozott, amikor a magyar nyelv oktatáson résztvevő gyerkőcöktől visszaérkezett a heti nyelvtörő „felmondása” hangfelvétel vagy videó formájában. Jó volt látni, hallani őket, hogy hétről hétre mennyit fejlődnek és külön öröm volt például, amikor több hét elteltével az egyik iskolás nagylány hangfelvételének végén a még óvodás öcsikéje is bejelentkezett és hibátlanul elmondta az aktuális nyelvtörőt.
Vannak, akik nagyon szorgalmasan, minden héten kétszer határidőre beküldik a feladatmegoldásokat, de legalább olyan jó volt olvasni azoknak a hálás leveleit is, akik ugyan a jelenlegi helyzetben nem tudnak időt szakítani a foglalkozások követésére, de az általam küldött tananyagot, feladatokat lementve gondoskodnak róla, hogy amint lehetőségük lesz rá, ezeket a gyerekekkel közösen megoldják.
Örülök, hogy a magam elképzelt korlátait megugorva saját videós tananyagot készíthettem a diákjaimnak, hiszen ez a visszajelzések alapján számukra nagy segítséget jelentett. Igazán elérzékenyültem akkor, amikor megérkezett a videó az egyik kisfiú első locsolásáról, amely során az általam elküldött locsolóverset szavalta, vagy amikor láthattam, hogy az egyik kislány a szorgalmi feladatként kapott kézműves foglalkozást elvégezve készítette el édesanyjának az anyák napi ajándékát.
Ámultam, amikor a szülők arról számoltak be, hogy két unokatestvér videóchat-en játszotta le közösen az egyik nyelvtani társasjátékot – amely közben az elmondások alapján ugyanúgy tudtak „vihorászni”, mintha személyesen találkoztak volna – és igazán jó volt látni azt is, hogy a virtuális SOMIT tábor zárófeladataként utasításainkra hogyan szaladgálnak a versenyzők fel-alá otthonaikban, hogy elnyerjék a legboszorkányosabb boszorkány címét.
Köszönöm az élményeket!
