A műsort az ünnephez méltó szavakkal Berényi János főkonzul nyitotta meg, utána Szabó Janka, Kőrösi-ösztöndíjas konferálása betekintést nyújtott a műsorba. Beszámolója után a jelenlevők közösen elénekelték a Himnuszt, arra emlékezve, hogy 1823-ban ezen a napon véglegesítette Kölcsey Ferenc a himnusz kéziratát.
Az előadás komplex módon olvasztotta magába a címadó népdalt, a különböző verseket és popdalokat. Az útkeresést, sorsválasztást tematizáló művek olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek a nyugati magyarság számára még mindig relevánsak és aktuálisak. Az előadásban a szereplők jelmezeikben ötvözték a múltat és jelent, különböző „utasokat” jelenítettek meg, különböző korokból: megjelent az út porától sáros csizmájú csavargó, a megfáradt vándor, a rohanó üzletember.
A színikör tagjainak tolmácsolásában olyan nagy költők gondolatait hallhattuk, mint Radnóti Miklós, Ady Endre, Hervay Gizella, Pilinszky János, Lászlóffy Aladár, Szőcs Géza, Tolnai Ottó és Szilágyi Domokos. Németh Klaudia gitárművész vezetésével pedig a magyar popkultúra remekeit: az LGT-től a híres „Valaki mondja meg” kezdetű sorok, az Omega „Én elmegyek” fájalmas hangjai, a Bojtorján „Csavargódala”, Halász Judit könnyed „Szél hozott szél visz el” nótája, Cseh Tamás „Budapestje”, valamint Koncz Zsuzsától a „Csak egy dal” és az „Ég és föld között” dalok hangzottak el.
Mindent összevetve: sokszínű műsort állított össze és adott elő a színjátszó csoport, melyben a kezdeti lelkes hangulatú csavargás után feltevődtek az igazán lényeges kérdések, amelyre a cím is utal: Melyik úton mész...? A végén pedig elérkeztünk a humanista, emberközpontú Szilágyi Domokos versekhez, melyeknek üzenete önmagáért beszél: „az egymásrautaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet.”
A műsor után pedig házi körözöttes, padlizsánkrémes, zakuszkás kenyerek, jó magyar borok, és finom sütemények és baráti beszélgetések emelték Magyar Kultúra Napját ünnepi hangulatúvá.
