Az utolsó óra a búcsúzás és az eredmények értékelésének jegyében telt. Mindegyik tanulócsoport képviseltette magát ezen a délutánon. Most nem a szokásos menetrend szerint zajlott az óra, hiszen gyakorlás és mondatalkotás helyett Szakács Zsuzsanna foglalta össze a tapasztalatait az elmúlt időszakról, kihangsúlyozva azokat az eredményeket, amelyekre méltán lehet büszke a közösség. Hangsúlyozta, hogy egy nyelvet megtanulni nem egyszerű és hat hónap nem is elegendő rá. Azonban ez a közösen töltött idő, az órák jó hangulata, a közös tanulás és gyakorlás jó kezdet, amit érdemes folytatni és kifejezte reményét, hogy a következő évben ugyanilyen lelkesen és motiváltan fogják folytatni az elkezdett munkát. A bevezetőül szolgáló értékelést rövid szóbeli vizsga követte, amely sikeres teljesítése után mindenki átvehette az elismerő oklevelét.
Ezt követően Zsuzsa – szatmárnémeti származású lévén – egy szatmári népdalt tanított meg a jelenlévőknek, elmondása szerint azért, hogy időtálló ajándékkal búcsúzhasson tőlük.
Majd egy rövid visszajelzést követően átvehették a személyre szóló búcsúüzeneteiket is, amelyekben mindenkitől személyre szabottan búcsúzott el oktatójuk.
Az óra végén kiderült, hogy a diákok is készültek egy kis meglepetéssel. Megköszönték az együtt töltött időt, és búcsúajándékkal kedveskedtek tanáruknak, majd pedig a titokban előkészített sütemények és finomságok is előkerültek, és kötetlenebb módon folytatódott az este, aminek a végén jókedvvel, ajándékokkal és egy szép időszak emlékével indulhatott mindenki haza.
Kodály Zoltán szavaival élve: „(...) A mag el van vetve, nem kell csak a békesség és a szeretet májusi esője, hogy kalászba szökjön.”
