Mesékkel, játékkal, nevetéssel és izgalmas feladatokkal indult a Bécsi Magyar Iskolaegyesület jubileumi éve. Külön öröm számomra, hogy a 2026-os esztendő első programjaként az általam illusztrált gyerekkönyv, a Kerek erdő - Mesék tavasztól télig bemutatójára kerülhetett sor.
A kötet szerzőjével, Gertheis Veronikával már hosszú ideje dédelgettük azt az álmunkat, hogy a bécsi magyar gyerekekkel is megismertessük ezt a különleges mesekönyvet. Olyan történeteket szerettünk volna elhozni számukra, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem játékosan tanítanak is – az óvodás korosztály nyelvén. A könyv négy évszakon átívelő, rövid meséi segítik a gyerekeket abban, hogy közelebb kerüljenek a természethez és az erdő lakóinak világához.
Nyomozás a hóban – egy eltűnt pötty nyomában
A bemutatón a kötet téli történetét dolgoztuk fel, másfél órás, interaktív foglalkozás keretében. A mese főszereplője egy kis őzike, aki szomorúan fedezi fel, hogy eltűntek a pöttyei. Elindul hát, hogy kiderítse, mi történhetett velük. Útja során számos állattal találkozik – vagy éppen nem találkozik, hiszen sokan téli álmot alszanak –, így a nyomozás korántsem egyszerű.
A történethez kapcsolódva a gyerekek is igazi kis detektívekké váltak. Elsőként egy székekre erősített fonallabirintuson kellett végigsétálniuk, miközben a „hóban” elrejtett hat különböző állat lábnyomait keresték meg. A közös körben ülve ezután
mindenki megpróbálta megtalálni, melyik nyom melyik állathoz tartozik.
Szülők és gyerekek együtt – hangok, nevetés, kaland
Mivel a gyerekek szüleikkel együtt érkeztek, egy különleges, közös feladat is várta őket. Párokba rendeződve, egymást váltva kellett különböző állathangokat utánozniuk, miközben a „vezetett” fél becsukott szemmel követte a hangokat. A játék
nemcsak a bizalmat erősítette, hanem rengeteg vidám pillanatot is hozott.
A pöttyök visszatérnek
Még a foglalkozás előtt elrejtettük az őzike elveszett pöttyeit a teremben. A következő állomáson a gyerekeknek ezeket
kellett felkutatniuk – ezúttal lábnyomok helyett fehér pöttyök után kutatva. A megtalált „kincsek” újabb feladathoz vezettek: egy mozgásos játék során a gyerekeknek különböző színű tárgyakhoz kellett rohanniuk, és odaérinteni a pöttyöket, amikor
elhangzott az adott szín neve.
A játékos kihívások sora itt sem ért véget. A terem egyik falán egy kartonból kivágott őzike sziluett várta őket. Bekötött
szemmel, előtte alaposan megforgatva próbálták visszahelyezni a pöttyöket az őzike hátára – sok nevetéssel és lelkes próbálkozással.
Bekuckózva a mese világába
A sok mozgás után elérkezett a mesélés ideje is. Egy meghitt sarokban kuckóztunk be, a falra vetített illusztrációk előtt,
miközben a kötet szerzője felolvasta az őzike elveszett pöttyeiről szóló mesét. A gyerekek csendben, elmélyülten hallgatták az őzike kalandját, amely ekkor már számukra is személyes élménnyé vált.
Festés, alkotás, emlékek
A foglalkozást közös festéssel zártuk. A gyerekek havas, téli tájképeket varázsoltak kartonpapírra, saját fantáziájuk szerint. Az elkészült alkotásokat mindenki hazavihette, így a mesés délután kézzelfogható emlékként is velük maradt.
A Kerek erdő útja folytatódik
Külön öröm számomra, hogy a bemutató olyan nagy sikert aratott, hogy az egyik résztvevő édesanya meghívott minket
májusban a klosterneuburgi magyar óvodába is. Később, amikor egyik tanárunk továbbképzésen vett részt, a magyar iskola elsőseinek is megtarthattam a programot. Az ottani foglalkozás már új, a 6–7 éves korosztályhoz igazított feladatokkal bővült, és ismét bebizonyította: a Kerek erdő meséi mindenhol otthonra találnak.
A bécsi bemutató nemcsak egy könyv megszületésének ünnepe volt, hanem egy valódi közösségi élmény is – ahol mese,
játék és kreativitás találkozott, és ahol egy kis őzike elveszett pöttyei új barátságokat és felejthetetlen emlékeket hoztak magukkal.
