A Tanodanapunkat mentorommal, Kádárné Szász Hildával a szokásos tematika szerint állítottuk össze, hogy a jól bevált és hasznos gyakorlatsorok az év utolsó foglalkozásán is meglegyenek. Így volt mesehallgatás, a magyar ábécé betűtanulása, gyakorlása, szövegértő feladatok, kézműves foglalkozás és ének is tánccal. A különleges alkalom hangulata azonban végig belengte az együttlétünket, hisz menetlevéllel járták végig az asztalokat a gyerekek, s korosztályuknak megfelelő, érdekes, és a karácsonnyal kapcsolatos feladatokat végezhettek el. Minden jól sikerült megoldásért 1-1 jutalom járt, amit a menetlevélbe ragaszthattak: a nagyobbak a szent család képét állíthatták össze a puzzle-darabokból, a kisebbek pedig fényes csillagokat választhattak.
Míg mi a gyerekekkel dolgoztunk, az önkéntesek egy része a konyhában készítette a szeretetvendégség finomságait, a többiek pedig a Mikulást és Krampuszát fogadták hatalmas piros zsákjával, s benne a meglepetés csomagokkal.
A Tanodanap különleges pillanatait a szülők nyitották meg, kezükben mécseseket tartva vonultak be közénk a terembe énekszóval, hogy együtt várjuk a Mikulást. Az ünnepi hangulatot először a cardiffi rajzpályázat eredményhirdetésével, és a jutalmak átadásával kezdtük. Nagyszerűen teljesítettek a Szóló Szőlő Chesteri Magyar Tanoda pályázói: hárman kiemelt jutalmat kaptak. Ezután a Birminghami Magyar Tanoda szervezésében indított Karácsonyi Csomagküldő játék meglepetését adtuk át a gyerekeknek, s néztük meg az új kivetítőnk segítségével a kisfilmet, amiben a játék résztvevői és ajándékai szerepelnek. Mi Kanadából kaptuk a csomagot, s Uruguayba küldtük jókívánságainkat. Figyelve a gyerekek és szüleik arcát, arra gondoltam, hogy valóban határtalan ez a pillanat – szó szerint. A világ minden táján a posta révén kézbe kaptak a játékban résztvevők üdvözletet magyar nyelven!
A nagyszerű képösszeállítást megnézve, s felfedezve magunkat benne, s a hozzánk köthető két országot, még szebben hangzott a szeretetről, békéről szóló dalunk Bíró Bercy gitárjátékával kísérve.
S amint a csengők megszólaltak, minden kisgyerek arcára a feszült kíváncsiság ült ki egycsapásra, mert a Mikulás belépett az ajtón... Sorba szólította név szerint a gyerekeket, mindenkihez volt egy kedves szava, meghallgatta a dalokat, verseket a kicsiktől, s átadta a Mikulás-csomagokat.
A szeretetvendégség finomságait aztán már felhőtlen beszélgetések és karácsonyi dalok éneklése közben fogyasztottuk el. Ismét győzött a kürtöskalács, a forrócsoki pillecukorral, na és persze a kibontott Mikulás-csomagok édességei...
Karácsony? Mikulás? Ünnepek? Tanoda? Vettem sorra visszafelé a chesteri életem szeptember óta tartó eseményeit. Mindegy, mi az apropó, a lényeg, hogy minél többen lehessünk együtt beszélgetve, nevetve, vidámságban békében, viszonylagos megértésben, de egy célért: megtartva hagyományainkat, s az anyanyelvünket!
