Két év után újra összegyűltek a kanadai magyar színitársulatok képviselői, hogy egy hétvége erejéig színházzá alakítsák az edmontoni Magyar Házat. Az előadások helyett ezúttal a workshopok voltak a fókuszban, a résztvevők a színpadi beállításról, játék- és fénytechnikáról tanulhattak, illetve bemutathatták rövid, pár óra alatt összerakott darabjaikat is.
A színjátszás civilizációnk talán legrégebbi szórakozási formája. Egyszerre testesíti meg az egyén tehetségét és a közösség erejét, kulturális szempontból pedig a nyelv és néphagyományok továbbörökítője lehet. Már az ókorban is nagy sikere volt a hétköznapi – vagy kevésbé hétköznapi – történetek bemutatásának, s ez az út azóta is – minden akadály, mozi, tv, telefon ellenére – töretlenül folytatódik. A Kanadai Magyar Amatőr Színházak (KAMASZ) egy újabb, közösséget összekovácsoló lépése volt 2018-ban az első színházfesztivál, amely az előadások mellett teret adott új kapcsolatoknak, találkozásoknak, élményeknek. Az akkori, és a mostani fesztivál megszervezésében is szerepet vállalt Ivaskó Gergő, korábbi edmontoni KCSP-ösztöndíjas. Ez azt bizonyítja, hogy az ösztöndíjasok által elkezdett projektek akár hosszabb távon is nyomot hagyhatnak egy közösség életében, sőt, ezek az események még az ötletgazdát is visszainvitálják a tettek helyszínére egy-egy hét erejéig.
A KAMASZ-CHATS rendezésében először, de helyszínét tekintve másodjára gyűltek Edmontonba az amatőrszínházak – Calgary, Vancouver, Toronto és Edmonton – képviselői. Az idei program a KAMASZka 5.5 névvel jól szimbolizálta az eseményt, melyen alapvetően nem a színházi előadások, hanem a workshopok voltak a fókuszban. A szervezők azonban nem engedték el ilyen könnyen a színészek kezeit, így a záróvacsora előtt mindenki megmutathatta tehetségét egy-egy rövid színpadra állított jelenettel.
Az idei fesztivál vendége Perényi Balázs rendező, egyetemi tanár volt, aki a színpadi beállításokba, játéktechnikába vezette be a résztvevőket. Lelkesedését már az első nap átragasztotta a színészekre, pedig mindössze pár nappal korábban érkezett Kanadába, így a délutáni és esti órák a jelentős időeltolódás miatt kihívások elé állították. Mindenesetre jól eljátszotta a szerepét, fáradtságot csak nyomokban tartalmazott.
Az egész napos szakmai rendezvény után, a záróvacsorát megelőzően a résztvevők bemutathatták rövid darabjaikat. Az időtartam ugyan szűkös volt, mégis sikerült kihozni belőle a maximumot: az előadások jól tükrözték a nap során tanultakat. Az erőfeszítéseket a közönség is vastapssal honorálta. Reméljük, hogy a KAMASZ története tovább íródik! Várjuk a következő felvonást!
