Nem volt éppen ideális az időjárás 2018. december 2-án, amikor a göttingeni és a braunschweigi magyar református gyülekezetekhez tartozók istentiszteletre gyűltek össze ezen a két helyen. Nem is akármilyen, hanem karácsonyi istentiszteleten lehettünk együtt, ami bőven feledtette, hogy odakinn viszonylag enyhe az idő és függönyszerűen esik az eső.
Először Göttingenben szóltak a harangok, hívogatva a Krisztust követőket. Itt a szokásos istentiszteleti liturgiát két dolog tette különlegessé: a betlehemes játék, illetve az úrvacsora. Ez előbbit a gyülekezet saját örömére és emlékeztetésére játszotta el, sikerült is megadnia az istentisztelet alaphangját, amit aztán énekek, imádságok, igeolvasás, igehirdetés, hegedűszó, valamint az úrvacsora tett teljessé. A gyermekek ezalatt gyermek-istentiszteleten vettek részt. Öröm volt mindezekben együtt lennünk, nem különben az istentiszteletet követő beszélgetésekben, melyeket egy-egy sütemény, illetve kávé mellett folytathattunk egymással. Itt érkeztek meg a címzettekhez a Mikulás által otthagyott csomagok, ezen kívül egy cselló-zongora duettet kaptunk még ajándékba kedves testvéreinktől. A hagyományoknak megfelelően itt köszöntük meg a szolgáló testvérek egész éves szolgálatait is. Sajnos az együttlét részünkről nem tarthatott sokáig, mert időben oda kellett érnünk Braunschweigba, hiszen az ottani testvéreink is vártak ránk, hogy együtt ünnepeljünk.
Istennek hála, az út simának bizonyult, így nagyjából időben és teljesen épen érkezhettünk meg a kóruspróbára. A próba után még egyszer a helyi szereplőkkel is átnéztük a betlehemes szövegét, majd megkezdődhetett az örömteli együttlét, a göttingenihez hasonló módon a betlehemes játékkal, amit a kórus éneke színesített, majd énekek, imádságok, igeolvasás, igehirdetés és úrvacsora következhetett. A gyermekek itt is gyermek-istentiszteleteken vehettek részt, mert ez alkalommal két korcsoport számára is lehetőségünk volt tartani ilyet. Az istentiszteletet itt is jó hangulatú beszélgetések követték, valamint megérkezett a Mikulás is, ajándékokkal teli puttonyával. Igazán örömteli alkalmak voltak ezek az egymással és Krisztussal való találkozásra, akinek a születésnapját a magunk egyszerű módján, de szívvel, lelkesen és a történtekre a pásztorok módján rácsodálkozva ünnepelhettük.
Mi egy kevés fáradsággal a tagjainkban, ám hálával a szívünkben tértünk haza, annak tudatában, hogy bár még csak advent első vasárnapja volt, valóban karácsonyt ünneplő közösségekben lehettünk, s ez örömteli mosolyt csalt az arcunkra.
