A nyelvi oktatás, legyen szó átadásról vagy elsajátításról, változatlan lelkesedéssel zajlik. Áprilisban a nyolc nyelvi csoportból öt teljesen nulláról indult; egyeseknek ugyan volt némi előzetes magyar nyelv tudása, ám annyira szétszórt és esetleges, hogy célszerű volt az alapokkal kezdeni.
Habár egyszerre kezdtük a nyelvvel való ismerkedést, mégsem ugyanott tart és nem pont ugyanazt tudja minden diák; ennek oka nem csak a csoportonként változó, a tagokhoz alkalmazkodó tempó, de alkalmaink testre szabottsága is. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az egyéni elképzelések és személyes igények teret kapjanak, hiszen az órák elsődleges célja, hogy december elejére mindenki olyan tudással rendelkezzen, ami saját nyelvhasználói szándékának megfelel. Egyesek egy jövőbeni magyarországi látogatás alkalmával szeretnének magabiztosabban megszólalni, mások házastársukkal vagy szüleikkel, nagyszüleikkel beszélgetni. Van, aki hivatalosabb helyzetekben, s olyan is, aki hétköznapi, baráti beszélgetésekben szeretne helytállni. A flexibilitás tehát nagyon fontos: az általam tervezett tematikát inkább horgonypontként használom, mintsem pontról-pontra követendő szabályzatként.
Csak egy érzékletes példával élve: szerdai felnőtt csoportommal majd’ minden fogyasztási cikk, zöldség, gyümölcs és fűszer nevét ismerjük már, de a boltban még nem tudnának szót érteni magával az eladóval – míg a csütörtöki, hasonló életkorú csoport, akik a szókincsfejlesztés helyett inkább „nyelvtani” vonalat részesítik előnyben, bátrabban kommunikálnának, de igen sokáig tartana nekik a bevásárlás, ha csak az áruk címkéjére kellene hagyatkozniuk. Célom, hogy decemberig minden csoporttal olyan szintre kerüljünk, ahol a szókincs és a nyelvtani ismeretek egymással viszonylagos egyensúlyban vannak, s együtt alkalmazva magabiztos alapszintű nyelvtudást adnak a mindennapi élet legfontosabb helyzeteiben. Bizakodásra ad okot, hogy amint a tanulók mind jobban megszokják a magyar nyelv logikáját, rendszerét, egy-egy órán egyre nagyobb anyagot tudunk felölelni, és gyorsabban haladunk. A fentebb említett nyelvi magabiztosság egyértelműen kialakulóban van, s ez a legfontosabb: mernek megszólalni, próbálkozni, hibázni és javítani. Ez ugyanúgy igaz a gyermek és a felnőtt osztályokra is.
A maradék három csoportban, magyar nyelven tartott órák csak közvetve szólnak a nyelvi fejlesztésről: itt a közös beszélgetés, hallott- és olvasott szövegértés révén csiszoljuk képességeinket, mialatt a magyar kultúra különböző területeiről tanulunk. Egy kisgyermekcsoport, egy népesebb tinédzsercsapat és egy kétfős szenior alkalom adja az említett osztályokat, s ahogy az életkorok eltérnek, úgy természetesen a közösen átvett anyag is. Csak, hogy épp napirenden lévő témáink közül szemezgessek: a kicsiknél az örök kedvenc magyar népmesék és mondák vannak (újra) terítéken, a fiataloknál világhírű feltalálóink és találmányaik a téma, míg a pénteki szenior alkalom most legismertebb költőinkről szól, egyszerűbb versek értelmező elemzésével egybekötve. De korábban az országismeret, nemzeti ünnepeink és hagyományaink, vagy épp a magyarokkal kapcsolatos sztereotípiák ugyanúgy előkerültek óráinkon, korosztályonként eltérő szinten és formában feldolgozva.
Az előző cikkben taglalt honismereti óra, mely a nyelvi fejlesztés helyett inkább a kulturális ismeretbővítésre koncentrál, szintén szépen halad a maga útján, óráról-órára változó témákkal. Két héttel ezelőtt még Budapest történelmét taglaltuk, aztán a szerte a nagyvilágban élő magyar származású hírességeket vettük sorra (Houdinitől Michael Curtizen és Adolph Zukoron át Gábor Zsazsáig vagy Gene Simmonsig több mint harminc embert felsorolva), jövő órán pedig a földrajzi alapon taglalt magyar gasztronómiában fogunk elmélyedni – mindezen témákat a tanulók felvetései alapján sorba állítva.
Hét, szorgalmas tanulással és gyakorlással töltött hónap van mögöttünk, s már csak kettő előttünk. Sokat haladtunk, de még több van hátra; csak remélni merjük, hogy a vírushelyzet ellenére az új-zélandi közösség jövőre sem marad ösztöndíjas és így lehetőség nélkül, hogy mélyíthessék, bővíthessék, és később alkalmazhassák magyar nyelvi és kulturális tudásukat.
