A Halmstadi Barátság Magyar Egyesület vezetői augusztus 31-én ültek össze véglegesíteni az őszi programok dátumait, és hogy megismerkedjenek az új ösztöndíjassal, azaz velem.
Az egyesület második alkalommal fogad ösztöndíjast, és bár elődöm, Komáromi Kristóf, sokat mesélt a rám váró feladatokról, azt nem tudta szavakban átadni, mekkora szeretettel fognak fogadni. Az elnökkel, és egyben mentorommal, Vass Attilával már az első üzenetváltások alatt sikerült a közös hangot megtalálni, de úgy látszik, ez egyáltalán nem kirívó eset, hiszen valamennyi egyesületi tag, akivel eddig találkoztam, nagy nyitottsággal és érdeklődéssel állt hozzám.
Az őszi programokat hivatalosan a hétvégén tartott bográcsozás nyitotta meg, de a sportkörök tagjai nem tudták ezt kivárni, és a nyári szünetet megelégelve a labdarúgócsapat és a jégkorongcsapat is már edzésbe állt. A tánccsoporttal a héten tartjuk az első próbát, hamarosan a gyermekfoglalkozások is kezdődnek, csakúgy, mint a klubestek.
Mivel Svédországban egyedül vagyok táncos, sok egyesülettel lesz lehetőségem találkozni, hiszen már több megkeresést is kaptam, hogy ha Halmstadban éppen van egy-egy szabad délután, akkor nagyon szívesen látnak hozzájuk táncházat, táncpróbát tartani.
Az eddigi legnagyobb meglepetés Svédországban, hogy a várakozások ellenére egyáltalán nincs rossz idő és hideg. A bőröndöm nagy részét a meleg ruhák tették ki, de eddig a rövidnadrág-póló teljesen elég. Sőt, naptejet is be kellet szereznem, amit amúgy az egyik leghaszontalanabbnak gondolnék ősszel Svédországba magammal hozni.
