Mindkét fogadószervezetemnél izgatottan készültünk a mulatságokra, de külön öröm volt számomra, hogy a cserkészcsapatok farsangjának megszervezését teljes egészében rám bízták. Ahogy óráról órára terveztem a programot, úgy sejlettek fel a régi óvódai és iskolai farsangi emlékeim; a jelmezes felvonulás, a rövid versek a jelmezeinkről, na meg persze az elmaradhatatlan játékok. Be kell valljam volt már olyan dal és vers, aminek a teljes szövegére már rá kellett keresnem az interneten (ezt természetesen a gyerkőcöknek nem vallottam be).
A cserkészcsapatok farsangi mulatságát a cserkész foglalkozás keretén belül valósítottuk meg. A kiscserkészek farsangi dalokat és mondókákat tanultak meg, közösen álarcokat készítettünk a jelmezeikhez és gyermekkorom kedvenc székfoglalós játékát játszottuk újra meg újra. Aztán következett a jelmezes felvonulás, ahol popcsillag és királylányok, szatmári népviseletben magyar legény de még a nagy ho ho horgász is tiszteletét tette karneválunkon.
A Reményik Sándor Keresztyén Magyar Iskola pedig egy egész estés Farsangi Bált rendezett. A bál témája „nagy az Isten állatkertje” volt. A meglepetés sztárvendége pedig T-Rex, aki fokozta a bál és a résztvevők hangulatát. A zenét a Baky–Várnai Duó szolgáltatta, mint mindig most is fergeteges hangulatot és táncoslábú embereket varázsolva a táncparkettre. A bálról a jelmezverseny sem maradhatott ki, amit két csodaszép pillangó nyert meg.
Mint hogy a magyar népről van szó, fontos momentuma volt mindkét rendezvénynek a desszert, ami mi más is lehetett volna, mint a szalagos fánk (másik nevén farsangi fánk). Kicsik-nagyok, idősek-fiatalok együtt majszolták a lekváros édességet álarcaik mögött.
