Magyar népi betlehemes játékot a hat gyülekezeti központból öt helyen sikeresen megrendeztünk. Az előadások megszervezését és lebonyolításának oroszlánrészét mentorom, Menkéné Pintér Magdolna vállalta magára, aki fáradságot nem ismerve dolgozott, hogy maradandó élményeket szerezhessen a gyülekezetek tagjainak. Az előkészületekhez hozzátartozott a különböző szövegek átdolgozása és kiosztása – majd pedig a próbák lebonyolítása -, továbbá a színesebbnél színesebb jelmezek megalkotása, hogy ezáltal is élvezhetőbb legyen a betlehemes játék. A betlehemes játékokban a gyülekezet kicsinyei és nagyjai is részt vettek. A játékban Jézus Krisztus megszületésének története elevenedett meg, pásztorokkal, bölcsekkel, angyalokkal és természetesen a jászolban fekvő Jézussal. Az előadások mind a gyülekezetnek, mind pedig a benne szereplőknek – összesen több, mint 70 személynek - maradandó élményeket, jó benyomásokat és boldog, örömteli pillanatokat szereztek, s bizton állíthatom, hogy az elkövetkezendő években sem lesz ez másképpen.
A karácsonyi ünnepséghez hozzátartozott, hogy idén a budapesti Bakáts Téri Soul Air gyermekkórus is részt vett a hannoveri és a brémai ünnepségeken. A kórus fogadását is rengeteg előkészület előzte meg, melyet szintén a gyülekezeti tagok és mentorom vállalt magára. A kórus vezetőjét, kisérőit és természetesen a kórus tagjait is megérkezésük után körbevezettem Hannover belvárosában, ahol betekintést nyerhettek a város fölé tornyosuló Markt Kirchébe és az azt körülvevő karácsonyi vásárba, ahol a gyerekek kedvükre szétnézhettek. A városnézés után a kórust vendégül láttuk egy finom meleg ebédre. A városnézést és az ebédet követően elkezdtünk készülődni mi is és a kórus is az esti istentiszteletre és műsorra. A két fellépés alkalmával több magyar karácsonyi dalt, illetve latin nyelvű énekeket, valamint harangjátékot is hallhattunk.
Észak-Németország térségében ez alkalommal is egy olyan ünnepi sorozatot élhettek át az ott élő emberek, melyekre, biztos vagyok benne, hogy hosszú-hosszú idő után is emlékezni fognak. Hogy miért gondolom így? Azért, mert ezen az ünnepen is megtapasztalhatták – és jómagam is -, hogy milyen az, amikor együtt, egy közösségben munkálkodunk, amikor együtt végzünk egy olyan feladatot, melyet nem csak saját magunkért, hanem másokért is teszünk. S ennek a szolgálatnak a legnagyobb öröme mikor egy csecsemő arcán megjelenik a legőszintébb és legártatlanabb mosoly, amelyet valaha láttuk.
„Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
